Az emléktábla példásan társul a művész által alkotott, gondosan kivitelezett - a 'szoborlap' feltöltései között is szép számmal megtalálható - 'képes-beszélő' táblák közé.
A tábláról megtudhatjuk kinek állít emléket az utókor.
A főiskolai hallgató, válogatott kajakozó életét 1956 október 27.-én oltotta ki egy golyó.

A tábla szűkszavú adatait kiegészítve e lapról megtudhatod:
- Rákospalotán lakott a Beller Imre utcában szüleivel,
- a Kinizsi utcai református iskolában kezdte iskoláit,
- a Lónyay Református Gimnáziumban és a Dózsa György Gimnáziumban folytatta,
- a Testnevelési Főiskolát már nem fejezhette be.
Közben tornázott a Testvériség SE-ben és kajakozott – válogatott szinten - az MTK-ban.

Felhívásra csatlakozott a mentősök segítésére alakult csoporthoz, ahonnan háromnapi helytállás után hazaindult piheni. Közben érte a halálos lövés.

Emléktáblája avatásán részt vettek rokonai, edzője, sporttársai, diáktársai, református testvérei, tisztelői.

'...úgy láttatik, mintegy hajnal,
szép, mint a Hold, tiszta, mint a Nap...'
(Én Én 6,7)