A kompozíció eredetileg a V. Néphadsereg (mai nevén Honvéd) téren állt. A három kb. 2, 5 méter magas tisztelgő katona alakja bronzlemezből készült. Mellettük egymáson kőlapokat találunk aminek az oldalán a polgárháborúban híressé lett városok nevei olvashatók.

Idézet Boros Géza Szoborpark könyvéből:
'A Néphadsereg (ma Honvéd) téren emelt, három bronzfigurából és durván faragott kőtömbökből álló kompozícióban három menetelő önkéntes tiszteleg a bajtársai emléke előtt. A kőtömbökbe az egykori véres csaták helyszíneinek neve van bevésve, ahol a nemzetközi brigádok magyar önkéntesei küzdöttek a spanyol népfrontkormány oldalán a francóisták ellen. A művész monográfusa, Pogány Ö. Gábor szerint 'a rideg kőtorlasz, a ráírt szöveg görcsös tipográfiája az egyenlőtlen harc egykori tragikus kimenetelére utal; a keménykötésű szabadságharcosok szerkezetes felépítése, rendezett sorfaluk megbonthatatlan zártsága törhetetlen meggyőződést jelképez, azt a szilárd akaratot, mely már akkor, 1936 és 1939 között szövetséget kovácsolt a haladó gondolkodású tömegekből'.
A felemelt kar és az ökölbe szorított kéz a korszak emlékműszobrászatának kedvelt motívuma. Ez és a bábuszerűen sematizált figurák ritmikus ismétlése nem először jelenik meg Makrisz művészetében: legjelentősebb műve, az 1964-ben készült mauthauseni mártíremlékmű is ezen a kompozíciós ötleten alapul. Ebben az esetben azonban a megformálás kevésbé sikerült, az inkább komikus, mint expresszív hatású mű nem alaptalanul kapta a pesti köznyelvben a 'kuglizók' gúnynevet. Helyére 1993-ban a szovjet kényszermunkatáborok magyar áldozatainak az emlékműve került.'

Feliratok az emlékművön:
A spanyolországi nemzetközi brigádok
magyar harcosainak emlékére 1936 -1939
Budapest Főváros Tanácsa 1970
Madrid, Jarama, Guadalajara, Huesca, Brunete, Belchite, Teruel, Extremadura, Lerida, Ebro, Cataluna