A dombormű a Szilágyi Dániel Gimnázium dísztermének falát díszíti.
Gipszből készült, és 95x65 cm nagy.

Szilágyi Dániel 1831. január 15-én született. Apja prédikátor volt Hajdúhadházon. Dániel hat éves volt, amikor édesapja meghalt. Ezután az anya 1841-ben beköltözik Debrecenbe, és újabb házasságot köt. Az új család továbbköltözik Hajdúböszörménybe, de Dániel 1845-46-os tanévben már ismét Debrecenben él, mint a Református Kollégium diákja. Kitűnő és jeles osztályzatokat ért el magyar irodalomból és német nyelvből. Mindeközben görögöt és latint is tanul.
1848 őszén a szabadságharc katonája lesz, s huszár őrmesterként harcol Dél- Magyarország csataterein. A szabadságharc utolsó napjaiban lesz hadnagy, ami azt is jelenti, hogy neki is menekülnie kell hazájából. A Kossuthot kísérő magyar bujdosókkal együtt török földre lép. Többé nem térhet haza. Utazásai után Konstantinápolyban antikváriumot nyitott, és ő adta meg az impulzust a török kormánynak a Corvinák visszaadására. Erre 1869-ben került sor, amikor Ferenc József a Szuezi-csatorna megnyitásáról hazatérve Konstantinápolyba ellátogatott. A szultán a legdíszesebb Corvinát neki ajándékul felajánlotta, őfelsége pedig azt a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta.
Szilágyi Dániel 1885. november 22-én halt meg.

A kisváros két jelentős oktatási intézménye egymással szemben áll. A Szilágyi Dániel Gimnázium, és a dr. Földi János Általános Iskola.
Mindkét intézménynek igen szép díszterme van, melyet városi rendezvényekre is igénybe vesznek. Annál is inkább, mert a ma polgármesteri hivatalként ismert épület eredetileg szállodának épült, és nem voltak meg a közös terek a településen.
Az őszi Torzsás Napok nyitórendezvénye előtt pár órával voltam fotózni, és éppen a gimnázium egyik tanárnője adott mellém kíséretet, és a két fiatal lány mutatta meg nekem az intézményeket. Kinyitották számomra a péntek délután már zárva tartó gimnáziumot, hogy elkészíthessem a fotókat. Köszönet a segítségért.