Meglepett, hogy milyen nagy ez az emlékmű – olvasom, öt méteres! Egy olyan fotót találtam egy tavalyi cikkben, amin jó látszik, egyben bizonyítja, rendszeresen koszorúzzák, megemlékeznek mellette.
A "Solymár tagadhatatlan sváb falu" című cikk elragadtatott hangon tudósít a solymári németség emléknapjai keretében zajlott ünnepi hétvégéjéről, a közösség bensőséges együtteséről, az előkészületekről, ill. a hétvége első napján történt avatási ünnepségről. Részletek olvashatók a cikkben. ^[1]
Az emlékmű létrejöttéhez hozzájárultak a Németországban élő solymári kitelepítettek, ill. a község német testvérvárosa önkormányzata jelentős összeggel, valamint a neu- würteni énekkar adománya is nagy segítség volt. ^[2]
"Nem megalománia miatt lett öt méter magas a solymári kitelepítési emlékmű ... polgármester szerint, hanem, mert a római katolikus templomuk falára helyezett, bronzból készült köztéri szobor különben jelentéktelenné törpült volna a hatalmas épület oldalán.
A monumentális alkotást dr. Ladocsi Gáspár tábori püspök ötletéből (aki jó ismerője a solymári katolikus hitéletnek) Kovács Jenő szobrászművész készítette el, amely a solymári kegykép egész alakos szoborváltozatát formázza. Mária (a település védőszentje) köpönyege alól előtűnnek Solymár történelmi pillanatképei: az alapítástól a lakosság szülőföldről való elűzetéséig. .." ^[1]
A felirat kétnyelvű, magyar változata:
"Hálatelt szívvel köszönik pártfogásodat a kitelepítettek és az itthon maradottak, akik a nehéz években is bíztak oltalmadban.
Hirdesse ez az emlékmű a megbocsájtást és az egymás iránti szeretetünket, szolgáljon mementóként a jelenkor és a jövő nemzedékei számára örök tanulságul."

---