Az első világháború végén, 1918. november 17-én az osztrák államtanács bejelentette igényét Nyugat-Magyarországra. Az 1919. szeptember 10-i saint germani béke Ausztriának ítélte Moson, Sopron, Zala és Vas vármegyék nyugati sávját, az ún. Burgenlandnak nevezett területet, azzal az indoklással, hogy ne valósulhasson meg a tervezett csehszlovák-délszláv korridor (folyosó).
Az ezt követő trianoni béke a döntést újból megerősítette. A békediktátum Magyarország lakosságát elkeserítette, Ausztria területi követelései pedig felháborította. A magyar katonaság ennek ellenére megkezdte Burgenland kiürítését. A terület nagyobb részének - úgynevezett 'A' zóna - elhagyása augusztus 27-re befejeződött. Az úgynevezett 'B' zóna átadását viszont, amelyhez Sopron és környéke is tartozott, a magyar kormány megtagadta.
Augusztus 28-án Ágfalvánál zajlott le az első összecsapás a történelmi határt több helyen is átlépő osztrák csendőralakulatokkal, ahol a magyar erők visszavetették az osztrákokat. Ezzel vette kezdetét a másfél hónapig tartó nyugat-magyarországi fegyveres felkelés, amely elvezetett a soproni népszavazáshoz.
1921. szeptember 7-i csatában az osztrák megszálló erők terve az volt, hogy csatlakozásra bírják Sopront. El akarták foglalni a kutakat, hogy így kényszerítsék a várost megadásra. A magyar felkelők azonban megelőzték az osztrákokat, és az ellenség ekkor, a második ágfalvi csatában szenvedte el legsúlyosabb vereségét. Az osztrák erők ezután a történelmi határra vonták vissza csapataikat. Tulajdonképpen ennek az ütközetnek köszönhető, hogy Sopron és környéke később népszavazással dönthetett hovatartozásáról.

Ágfalván (Agendorf) az emlékmű a történelmi esemény megörökítésére lett felállítva. Az egyik oldalon a magyar koronás címer, a másik oldalon felsorolva a népszavazásban részt vett települések nevei, saját kis bronz címereikkel.
Az emlékmű alján egy tábla, mely fontos adalék, Ágfalva/Agendorf népszavazási eredménye olvasható: Ausztria 82,2%, Magyarország 17,1% mellett szavazott. Ehhez a történelmi hitelesség miatt a német kisebbségi önkormányzat ragaszkodott. Az emlékmű parkjának kialakítása Dr. Tóth József erdőmérnök és mások segítségével jött létre.