Eddig nem volt alkalmam Schéner Mihály alkotást feltölteni, de ezúttal rátaláltam a romjaiban is büszkén pipiskedő Pipikére. Macerás dolog lehet egy ilyen festett fából készült szobor kijavítása és karbantartása. Mégis úgy gondolom, megérné a fáradságot. Utoljára 1998 júliusában Száz Dénes bodajki népművelő által vezetett fafaragó mesterekből és iparművészekből szervezett tábor résztvevői újították fel. A hatodik képen látható egykori, még hibátlan tündöklése. Békéscsabán van egy Meseház, ahol Schéner Mihály kompozíciói megtekinthetők. Többek között a „Tölgyfa pipike” kicsinyített makettja is megtalálható. Ezek alapján, és némi fantázia segítségével könnyen visszaállítható lenne az újszerű állapot.

Néhány gondolat az alkotóról és az alkotótól:

„Schéner Mihály eredeti és magányos alakja a modern magyar képzőművészetben kiutat kereső alkotóknak. Kortársai közül azzal is kitűnt, hogy az azonossággal szemben a másságot, az ismétléssel szemben a rendhagyót, a nyugalommal szemben az izgalmat keltette maga körül.”
(Cs. Tóth János)

„Sokkal közelebb állnak hozzám azok az emberek, akik a felfedezést, a töprengést választják életcélnak, azért, hogy a megszokott paradigmák helyett új megközelítéseket engedjenek érvényesülni.”
„Nem lehet örökre visszanyomni a csibét a tojásba. A csökött ízlésűvé tett tömegek az érték helyett már nem érik be dubléval. A kritika most is kritizálja a művészeket, de valódi vizuális nevelő munkát nem végez. A kultúra, mint szellemi érték nem jut el az emberekhez.”
„Most már elmondhatom, hogy az utóbbi időkben alkotói tevékenységem nem egyéb, mint színjátszás. Voltaképpen egy nagy színházi művön dolgozom, amit igyekszem a magam figuráival benépesíteni. Az élet, amin áthaladunk, színjátéknak is felfogható, amelyben a jó és az ördögi egyaránt szerephez jut, s amelyben a figurák a legkülönbözőbb szituációkba kerülve kísértése, manipulációk, katasztrófák kiszolgáltatottjai. Az én hajómnak két háborúság zátonyain is át kellett vergődnie, s a vizek ma sem csendesek. Művészi tevékenységem segít a navigációban és abban, hogy a nagy hullámveréseket is könnyebben, jobban tudjam kivédeni. A művészet emellett azzal a reménységgel is kecsegtet, hogy bajaimban feldolgozást és üdvösséget nyújt.”

'Végtelenül zavaros, romlásban lévő világunkban a legnagyobb veszély az ártatlan és tiszta gyermeket fenyegeti. Szeretném őket kicsiny lélekvesztőmön biztos helyre vinni, míg leapad a piszkos ár. Szeretném őket megőrizni ártatlanságukban és játékosságukban, mert a játékosság a szellem indázó, csapongó, égig érő fája. Ha jól alakítjuk, felér Istenig, s fürge gyermekként ezen majd mi is átugorhatunk a mennybe.'
(Schéner Mihály)