A Zeneiskola épülete Pécel szívében fekszik. Az 1863-ban épült nyaraló az Erdey-Grúz család nyári lakja volt.
A három szobából kialakított terem végfalára került a 12 négyzetméteres dombormű. Az épület intimitása, arányai, kertje és nem utolsó sorban a jelen funkciója - Városi Hangverseny és Házasságkötő terem - meghatározta a megvalósítás módját.

A kerámia domborművet úgy helyezték el, hogy alatta, a dobogón lévő zongora elférjen. Az előtte muzsikáló zeneiskolások, és művészek látványát ne zavarja, úgy legyen jelen, hogy az eseményről ne vonja el a figyelmet.
A cél az álomszerű lebegtetés volt, a szél, a zene hullámzása nem a konkrét valóságot ábrázolja. A visszafogott színe is segíti a cél elérését.
A plasztikát felemeli a templomtorony, az épületek, növények - felülről való látványa és a zenélő leányalakok itt-ott elmosódott figurája, a zenélő angyalok felhőből előtűnő alakja.

Forrás: Interjú a művésznővel