Kisfaludi Strobl Zsigmond (1884–1975) sírjára végrendelete szerint saját művének másolata került. A szobor eredetije 1927-ben készült.

Kopp Jenő a mű eredetijéről:

„Ez az emlékmű, amely két egymás után eltávozott fiúgyermek sírjára készült, az anyagtól való elszakadást, a titokzatos, ismeretlen világba való eltávozást fejezi ki. Sűrített érzések ellentétes gomolygását érezzük. A szülői bánat mérhetetlen súlyát és a családi körből magát mégis kitépő elkívánkozás erejét. A gyermeki lélek öntudatlan elvágyását a végtelen felé… Minő barokk gondolat, és milyen egyszerű eszközökkel oldotta meg a művész! Kinyújtózó, felfelé feszülő emberi testtel, amelynek némileg impresszionista kezelésében a felület érzékeny, vibráló élettel telítődik. A festőibb megoldás fény-árnyék játéka, a test finom elcsavarása, a karok és lábak elszakadó, felfelé vágyó mozdulata a nehéz férfitestnek a súlytalanság, a lebegés illúzióját adja. Remek példája ez a szobor annak, hogy a mester stílustörekvéseiben is mindig megmarad a természet talaján.”

In: Kopp Jenő: Kisfaludi Strobl Zsigmond. Budapest, 1956.