Egy remek műelemzés 1908-ból, hogy is látta a hozzáértő kritikus:

"Szilágyi Dezső jellemének és életének a síremlékben való egyszerű letükröztetése volt tulajdonképpen az a művészi feladat, ami a mestert hevitette. És ez csodálatosan sikerült. Maga a gránit tömege, színe, az eléje állított oroszlán és az egésznek monumentális egyszerűsége egybeolvadva éri el azt az impozáns és komoly hatást,amit Szilágyi Dezső maga is gyakorolt a politikai életben hallgatóságára. Az emlékművet szinte az élő ember lelki folytatásának érzi a szemlélő. A síremlék két nagy alkatrészből áll. A kiemelkedő hátulsó rész négy méter magas, ókori, perzsa motívumba játszó négyszögű oszlop hasáb, egyetlen simára csiszolt gránit tömbből. Az oszlop fent tompa, peremes tetőben végződik. Kivált ez adja meg az oszlop ókori jellegét. Egyben a kálvinista síremlékek elfogadott stílusát is megközelíti. (Szilágyi kálvinista volt.) A hatalmas oszlop hátulsó lapja egészen sima és üres. Első lapjába ugyanebben a stitusban egy hegyes ivű fülke van jól befaragva. Ebbe van beillesztve Szilágyi Dezső fej-reliefje, fehér carrarai márványból. Az arczkép csodálatosan hű. Oldalt nézve az élő Szilágyi emlékét ébreszti fel. Alatta csak ennyi írás.
SZILÁGYI DEZSŐ, 1810—1901
Az oszlop aljából egy világosabb színben faragott hatalmas gránit-oroszlán lép elő, felerészben egy gránitszikla mellett. Az oroszlán előteste magasabbra nyúlik s két első lábával szilárd állásban egy hatalmas, simára csiszolt könyvön áll, mintha azt védené. A könyvön arany-bronz betűkkel ez a felírás áll : Törvény. Az oroszlán egész állása monumentális. Szokatlan hatásának titka azonban merészen formált, szinte visszarettentő fejében és éles tekintetében fekszik. A szembenézőben a királyi állat tekintete önkéntelenül a félelem és tisztelet érzelmét ébreszti fel. Az egész műemlék hatásának központja ez agyönyörű fej, amelyre egy nevezetes műkritikusunk ezt a megjegyzést tette :— Ez egészen uj megoldása az oroszlán problémának. Bizonyos, hogy százféleképpen fogják utánozni. Ez uj iskola ! Az egész műemlék széles gránitalapon nyugszik és szinte klasszikus példája annak, hogy azigazi művészet nem keresi a hatás sokféle eszközét, hanem egyetlen gondolatban és röviden beszél, kivált, ha építés és faragás által kell beszélnie.A gránit amúgy sem tűri a dekoratív »fecsegést«. Ezúttal a művész a komoly nemes anyagban egy komoly nagy férfi életének értelmét csakugyan gránit-nyelven tudta kifejezni. Az emlék mellett gránit alapon álló aranyozott római tripos (áldozati) állvány csak járuléka a műnek, de szépen kiegészíti."

Országos ünnepség keretében, a politikai vezetés, a bíróságok, a tudományos-, a jogászvilág és sok tisztelő részvételével avatták fel a síremléket. Az ünnepi beszédet Vavrik Béla, a MagyarJogászegylet elnöke tartotta.

---