Élt valaha egy Pygmalión nevű szobrász - aki mellesleg Ciprus királya volt -, és egyszer egy olyan csodálatosan szép szobrot faragott ki, hogy szerelemre gyulladt a saját alkotása iránt. Amikor eljött Aphrodité istennő ünnepe Pygmalión fohászkodott hozzá, hogy keltse életre a szobor leányt. Az istennő teljesítette a kérést, és a szobrász házasságot kötött a gyönyörű szép leánnyal.^[1]

Volt egyszer egy csodálatosan szép szobor Szolnokon, a Damjanich János Múzeum előtt, és amikor az épületet felújították, pályázatot írtak ki a megyében a szobor elhelyezésére, hogy megvédjék a felújítás alatti zaklatásoktól. Martfű elnyerte a pályázatot, és szépen elhelyezték a kútszobrot, ami annyira megtetszett a közönségnek, hogy végül úgy döntöttek, örökre megtartják a városuk díszítésére.

Amikor egy őszi délutánon megláttam a Tisza- szobrot, eszembe jutott Pygmalión története. Beláttam azonban, nekem nincs esélyem, hogy Aphrodité teljesítse a kívánságom. Ezért magam próbálkoztam, hogy mozgásba hozva életre keltsem a szoborlányt a mellékelt video elkészítésével.
http://www.youtube.com/watch?v=8XVcSp7lQUc

„Allegorikus kompozíció, amilyennel a művészettörténetben gyakran találkozunk. Martsa „Tiszá”-ja mégis egyéni. A női test sajátos ívelő formáit a komponálás módjával még jobban hangsúlyozza. A fekvő, derékban erősen behajló nő bal karja úszó mozdulattal nyúlik előre. A test hullámzása a bal kéztől indul el, végigvonul a fej kerek formáján, majd a vállakon át lecsúszik a karcsú derékra, hogy újra felemelkedjék a csípő domborulatára és lassan elcsendesedjék a láb vonalán. A fejtől a lábujjakig csupa hullámzó forma. Még a jobb kézben lévő nádszálak is úgy hajladoznak, mintha a szél fújná őket.”^[2]

2007. április 9-én éjjel ismeretlen vandál rongálók a szobrot ledöntötték, és Tisza kezében lévő nádszálakból csak a képen látható csonk maradt.


Forrás:
1. Alain Quesnel: Görögök, Gulliver Lap- és Könyvkiadó Kft.-Lilliput Kft., Bp., 1996.
2. T. Riha Margit: Martsa István, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Bp., 1974.