Kerestem Teleki Blankáról készült szobrokat. A SzoborLapon nem találtam, és az interneten is alig. A székesfehérvári gimnáziumban, és egy budapesti általános iskolában van elhelyezve a névadó szobra, illetve szó van egy Cséri Lajos által készítendő domborműről. Találtam még egy illusztrációt a Vasárnapi Újság 1887. július 24-én megjelent 30. számában, ahol a felirat így szól: „GRÓF TELEKI BLANKA SZOBRA. Saját műve.”
Először nem tudtam mit kezdeni a „Saját műve” fogalommal, aztán az életrajzából megtudtam, hogy Ferenczy Istvánnál tanult szobrászatot, tehát ez egy „önszobor”.

Egyébként: „Ifjúságát azzal töltötte, hogy nagy vagyonát, gazdag szellemi tehetségeit egy általa létesített nevelő-intézetnek szentelte. Az az eszme lelkesítette, hogy az akkori idők elmagyartalanodott főúri családjainak nőgyermekeibe magyar honleányi érzelmeket oltson!”
Aztán 1851-ben letartóztatták, és a haditörvényszék 10 év várfogságra ítélte, mivel a szabadságharc bukása után részt vett a forradalmárok rejtegetésében:
„Reá nézve legvégzetesebb bűne mégis az a csodálatos lelki erőre valló dacz volt, melylyel magát a vallató bírósággal és később a legfőbb hatalommal szemben viselte, midőn kegyelemkérés árán szabadságát visszanyerhette volna, de azt állhatatosan mindig megtagadta.”

Kerestem még híreket a szobor avatásáról, de csak a „Zánkavics Nap” meghívójában találtam a programpontok között a 2010. június. 19. 12.00 órás szoboravatási időpontot. Sajnos tudósítás nem készült róla. (Pedig milyen kényelmes dolog az MTI tudósításból néhány mondatot kiollózni.)
Ez a legutolsó felállított szobor, az egykori úttörővárosban, szinte friss avatás. Hű mása a Teleki Blankáról fennmaradt ábrázolásoknak. A grófnő csomóra kötött nyakkendője, érdekes utalás az átmenetre, az úttörőváros átalakulására, megújulására.

(Forrás: Vasárnapi Újság 1887. 30. szám)