Mohácsi Ferenc (1924-1980) festőművész az 1960-as évek elejétől sok pályázaton vett részt, tizenkét munkája (sgraffito, mozaik, gobelin) nyert első díjat (pl. az 1968-ban a budapesti metró Astoria megállójában készülő mozaik terve is), de csak hat valósulhatott meg, a szakmai zsűri elismerése ellenére a beruházók - pénz hiányában - nem igényelték a többit.
Mohácsi Ferenc 1946-ban végzett a Képzőművészeti Főiskolán, mesterei Boldizsár István és Kmetty János, 1950-ig Kmetty tanársegédje.
Művészetében fokozatosan és következetesen egyszerűsített. Az elvonatkoztatás ismert útja ez, Mohácsi esetében azt jelenteti, hogy a látvány felületétől, a felületen érzékelhető részletektől fosztja meg a célzott témát. A játékos struktúrák elnagyolásával vagy elhagyásával keresi a „mögöttest”, a lényegest, és ezzel kiemel, hangsúlyt ad a saját szemével felfedezett külön világnak.
Az „Építők” című nagyméretű, egész falat beborító sgraffito az alkotó első megvalósult murális munkája. Témája szorosan kapcsolódott az épület akkori funkciójához, az ipari tanuló és szakmunkás-képző iskola diákjainak leendő munkájához, életéhez.
Színei a vörös, a fekete, a fehér és a szürke.
Bár évtizedekig élvezhette a látványt mindenki, aki átutazott a városon, ma egy jókora fenyőfa teszi „láthatatlanná” ezt a művet. Nem volna baj, ha a város vezetősége is úgy gondolná, hogy művészi értékeinket ameddig lehet védeni kell, megmutatni a következő generációnak és ezért tenne is valamit, ha elhárulna az akadály és a sgraffito ismét „láthatóvá” válnék mindenki örömére.