A Memoriált 2005. május 10-én nyitották meg. 25 millió euróba került. Az épitész Peter Eisenman, a tervező Buro Happold mérnök volt. Az európai származású amerikai épitész a meggyilkolt zsidóknak és Berlin városának dedikálta.

A minden oldalról bejárható jelképes sírkert, mely 19.000 négyzetméter területen fekszik, a Brandenburgi kapu tőszomszédságában, a német főváros turisztikailag leglátogatottabb helyén van. A tömb nemcsak a náci birodalom központja, hanem a berlini fal melletti 'halálövezet' része is volt.

A meggyilkolt európai zsidók millióinak, köztük magyar zsidók százezreinek tiszteletére létrehozott betonmezőnek a Brandenburgi kapu mellett a közeli Reichstag-épülettel, a Hotel Adlonnal és számos, a környéken lévő diplomáciai képviselettel is harmonizálnia kellett.

A koncepciót viták sora kisérte. Sokak számára nem értelmezhető, illetve több jelentést is hordoz magában, mint azt Eisenman szerette volna.

Szabadon idézve azt mondta: A holokauszt bármely megjelenítése eltörpülne a valósághoz képest, mindaz giccs, szentimentális és üres lenne. Hozzáteszi: A világűr nem temető. Nem használtam neveket, dátumokat vagy ábrázolásokat. A terv magának a jelentésnek a hiánya. Ennyi és kész.

Az eltérő méretű, különleges, időtálló bevonatú szürke betontömbből kialakított oszlopok (összesen 2711) rácsba rendezett komplexumának célja, hogy megzavarja a látogatót és az emberi értelemmel elvesztett kapcsolatot, az elidegenedés nyomasztó magányát sugallja.
A felszínében szélfújta, hullámzó hatást keltő temető az 1945-beli Berlin képét idézi.

Az Emlékhelyen földalatti információs központ van.

---

Angol leírás, sztori

"The idea for a Holocaust Memorial was first proposed in 1988 but the design for the monument wasn't approved until 1999.
[...] Holocaust Memorial is made up of 2,711 gray stone slabs that bear no markings, such as names or dates.
The slabs undulate in a wave-like pattern. Each is a five-sided monolith, individually unique in shape and size. Some are only ankle high while others tower over visitors. The paths that are shaped between the slabs undulate as well. Eisenman hoped to create a feeling of groundlessness and instability; a sense of disorientation. Most will agree that he succeeded." ^[1]

---