„Mint minden gimnazista én is versekkel kezdtem. Dőlt belőlem a költészet, mint a hasmenéses macskából, de sajnos olyan is volt, annyit is ért. Akkor ébredtem rá, fogalmazódott meg bennem, hogy sok beszédnek sok az alja, és csak olyan szobrokat szabad csinálni, amelyek tőmondatok. Egy szó, két szó maximum, tehát nagyon röviden kell fogalmazni.” Tárta elénk hitvallását Nagy János felvidéki szobrászművész az Itthon című Nemzeti Kulturális Havilapban 2006-ban. Abban az évben, amikor Esztergomban a Nagyszeminárium előtti téren felállították domborművét az 56-os forradalom 50. évfordulóján.

A mártírokra emlékező, tardosi mészkőből faragott rusztikus alkotás jól fejezi ki az alkotó hitvallásának erejét. A mű egy munkás fiatalt ábrázol, aki a hátán visz egy halottat a megfeszített Krisztusra emlékeztető módon. Akkoriban még így szedték össze a halottakat a túlélők, amikor a sortűz után már odamerészkedtek.

Esztergomban 1956. október 26-án 14 civil felvonuló vesztette életét a Várhegy alatt húzódó alagútnál, amikor az Ószemináriumi épületben székelő harckocsizó parancsnokság a tömegbe lövetett. 1991-től minden esztendőben a város polgárai a helyszínen róják le kegyeletüket, az akkor még az alagút belsejében felállított emléktábla előtt. 2006-ban az Sötétkapu felújításakor helyezték át a belső bejárathoz az emléktáblát és a kapu másik oldalára az új domborművet.