Sepsiszentgyörgy főterével majdnem egybeépült, egykori Kovács Gábor térre a 'kis magyar világban', 1943-ban Gábor Áronnak kívántak szobrot állítani, az erre a célra kiirt pályázatot Varga Ferenc budapesti szobrász nyerte meg. Az avatást 1944 májusára tervezték, de a háború okozta anyagi nehézségek miatt, meg aztán a visszarendeződő román hatalomváltás következtében ez elmaradt. A téren viszont már elkészűlt a Székelyföld legnagyobb szobrának szánt köztéri mű talapzata, mely hosszú évekig csupaszon, gazdátlanúl állt. A város lakói a '60-as, '70-es években próbálkoztak még a Gábor Áron szobrot felállítani, de csak a térnek a székely hősről való elnevezését érték el.
A teret az 1970-es években, a Szakszervezetek Művelődési Házának megépítésével (1974) teljesen átépítették, azt is lehet mondani, hogy vastag betonrétegbe öntötték ezt a városrészt, tömbházakkal vették körül. Az 1980-as évek elején felélénkülő, Ceauşescu-féle, román nemzeti tudatot gátlástalanúl erőltető szocializmusában újra felvetették a téren egy nagyméretű szobor felállítását, de ezúttal nem egy székely-magyar személyiségnek, hanem a román történelem egyik túlságosan felmagasztalt hősének Vitéz Mihálynak (Mihai Viteazul, 1558-1601) a térplasztikáját. Vitéz Mihály talán soha nem járt Sepsiszentgyörgyön, de miután Gyulafehérváron, kihasználva Erdély akkori zűrzavaros helyzetét, fejedelemmé tette meg magát, több szász és székely települést felégetett, tönkretett. A székelyeket mégis sikerűlt látszólag az oldalára állítania, korábbi kiváltságaiknak visszaadását igérve. Ezt a történelmi tényt megragadva a sepsiszentgyörgyi szoborcsoporton, Mihály közvetlen alattvalói között, az egyik hűségesnek feltüntetett figura székely (talán a szobrot a városra erőltető elvtársak ezzel a gesztussal is próbálták megkedveltetni a város magyar nyelvű lakósságával - sikertelenűl). A román történetírásban Mihály vajda a 'román provinciák' vagyis Havasalföld, Moldva és Erdély első egyesítőjeként vált legendás hőssé.
A Gir Rădulescu bukaresti szobrász által megmintázott szoborcsoport már az 1970-es évek végén elkészűlt. A szobrász tisztán láthatóan a kolozsvári Mátyás király szoborkompozíciót vette mintáúl, középen a több mint 4 méteres lovas vezérrel, és mellette, öt mellékszereplővel, a vajdát dicsőitő bizalmasokkal. Az erős román nacionalista töltettel ellátott pompás avatására 1982 szeptember 28-án kerűlt sor, a pártfőtitkár Nicolae Ceaușescu jelenlétében. Az óvációs ünnepi eseményről a helyi Megyei Tükör c. lap 3322. száma közölt propagandariportot.
Alig két évre rá, 1984 június 5-én a szobor mögött egy erős robbanás történt, mely sajnos kioltotta egy ott bicikliző, magyar gyerek életét. A terrorcselekménynek elkönyvelt eseményt az akkori hatalom magyar provokatív cselekedetnek tartotta, megfélemlítve a magyar lakósságot, bizalmatlanná téve a megye magyar tisztviselőit. A magyar közösség a román titkosszolgálat, a Seculitate provokatív, etnikai tisztogatást elindító cselekedeteként kezelte az ügyet, annál is inkább, mert a szobornak esett nagyobb bántódása (az egyik figura hátsó része repedt meg amit aztán meghegesztettek). Mind a mai napig nem derűlt fény arra, hogy valójában kik vitték véghez e tragikus kimenetelű eseményt.
2022 szeptember 10-én a szoborcsoporttól kb. 20 méterre avatták fel a robbantás ártatlan áldozatának, Vaszi Jánoskának emlékművét, mellyel a város adózik az alattomosan kitervelt, egy egész közösséget mélyen megrázó esemény emléke előtt. https://www.kozterkep.hu/46244/in-memoriam-vaszi-janoska
A szoborcsoport környékének állapota 1990 után egyre romlott, és a napjainkban akadozó felújítások rendezetlen képet nyújtottak a térről egészen 2012-ig amikor tér felújítását befejezték. A román közösség itt ünnepli meg a fontosabb nemzeti ünnepeit és néha a más vidékekről idejövő nacionalista, mellveregető hazafiak is.

---