Az új kínai irodalom alapító atyáinak egyike, Lu Hszün (1881—1936), aki a század elején ösztöndíjasként Japánban tanult.
Lu Hszün 1907-ben írt, első irodalmi értékű tanulmányában az európai 'sátánizáló' költőkről szólván külön fejezetben foglalkozik Petőfivel. Sőt, forrásainak egyikéből, egy angol nyelvű magyar irodalomtörténetből külön is lefordította a Petőfivel foglalkozó fejezetet, amelyet tanulmányával egy időben, 1908-ban egy Japánban megjelenő kínai folyóiratban publikált.
A Szófonál (Jü-sze) című irodalmi folyóirat 1925. évi 9. és 11. száma öt Petőfi-vers fordítását közölte. A fordító Lu Hszün volt. Alapul egy német nyelvű Petőfi-válogatás szolgált, amelyre még Japánban tett szert.
Ezek a Petőfi versek később más kínai költők figyelmét is költőnkre irányították, többek között Szun Jungét is, akinek szintén szobra van a műfordítói szoborparkban.
1987 októberben az MSZMP főtitkára, Kádár János járt hivatalos baráti látogatáson Kínában, ott vehette át a két műfordítói szobrot a kínai nép ajándékaként.

A videóból 06:40-től megtudhatjuk, hogyan lett népszerű Petőfi egyik verse Kínában: https://www.youtube.com/watch?v=etHxwDg3t78

Angol leírás, sztori

Lu Xun (simplified Chinese pinyin: Lǔ Xùn) or Lu Hsün (Wade-Giles), was the pen name of Zhou Shuren (September 25, 1881 – October 19, 1936) is one of the major Chinese writers of the 20th century. Considered by many to be the founder of modern Chinese literature, he wrote in baihua as well as classical Chinese.
He translated into Chinese poems of Sandor Petofi.