Ha ezt az épületet nem a saját szememmel látom, nem hiszem el, hogy Budapesten van, és éppen azon a részen, ahol (a Szabadság és a Petőfi híd közé eső dunaparti szakaszon, már szinte a Boráros térnél). Eredetileg 1920-ban épült, a Hangya Termelő-, Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet budapesti székházának és raktárának, Györgyi Dénes tervei szerint.

A homlokzati zárópárkányon, az ötödik emelet magasságában, az ablakok között kapott helyet a nyolc dombormű, ifj. Mátrai Lajos és tanítványa, Ohmann Béla művei. Az építésszel ők hármasban dolgoztak együtt több ízben is, hasonló volumenű vállalkozáson is (itt a Szoborlapon ld. például a 10436 sz. lapot). Amikor ez készül, Mátrai a negyvenes, Ohmann a harmincas éveiben jár. A két szélső, nyitó-, ill. záródarabtól eltekintve a sorozat nyilvánvalóan több egyszerű épületdíszítő munkánál - a hat közbülső háromalakos dombormű a Hangya Szövetkezet tényleges tevékenységét allegorizálja. A Hangya Szövetkezet a két világháború közötti időszak önkéntes alapon létrejövő, a mezőgazdasági termények előállítására és értékesítésére szerveződő szövetkezeti formája volt, inkább gazdasági alapja az akkoriban kibontakozó, két világháború közti kisgazda eszmének, mint előképe a később, már az új érában a kolhozok mintájára létrehozott termelőszövetkezeteknek. A domborműképek megejtő, vagy fellengzősebb szóval: stilizált neoklasszicizmusa ma már kevésbé szembeötlő, mint építésekor lehetett.

A fővárosi védettségű épület jelenleg a szomszédos, újként emelt épülettel együtt a több ezer négyzetméternyi teret kínáló Riverpark irodaház - a régi épület, mely működött az ÁFOR, illetve a MOL székházaként is egy időben, most szépen felújított állapotban van, s a felújítás része volt a nyolc dombormű gondos restaurálása is.