'Szotyori Nagy Tamásné a híres pávai Vajna-família sarjaként 1805-ben született. Bölcsőjét Zágonban ringatták. Kora ifjúságában lett neje, de korán özvegye is (1839) a kiváló képességű ügyvéd és birtokos Nagy Tamásnak. (...) Az önvédelmi harc (1848/49) kezdő eseményeitől fellelkesülve 17 éves fiát - Jánost - 'hagy a haza ügyének is szolgáljon' beállítja honvédnek. Udvarházában, amikor mindenki menekült, bevárta az ellenséget. Maga is kiment a harcvonalba, honvéd fiát keresi, hazarohan, hogy lássa, feldúlták-e birtokát? Menedékhelyet ad a menekülő-üldözött hősöknek, házának rejtekhelyén, félreeső fürdőhelyeken eteti, rejtegeti őket. Csomagot készít a börtönbe zárt raboknak.
A hatalom ura, a hírhedt Kovács kapitány, aki sok üldözött negyvennyolcas rémképe és Háromszék hóhéra volt, tudott a nemes asszonyság ténykedéséről, csak alattomos módon várta az alkalmat, hogy bilincset tehessen kezeire. Ez 1853 nyarán következett be, amikor a forradalmat újraszervezni akarók meglátogatták Nagy Tamásné szotyori kúriáját. Kovács kapitány két zsandár kíséretében végrehajtott eredménytelen házkutatás után letartóztatta a derék asszonyt. Többéves ítéletet mondtak ki a fejére és a nagyszebeni börtönbe zárták. Innen szabadult -kegyelem útján 'testi-lelki kínjai miatt kifejlődött idegfájdalmakkal és meggyengült szemmel'. 1884 januárjában életének 79. évében hunyt el. Sepsiszentgyörgy és környéke általános részvétellel kísérte utolsó útjára. Koporsóját a szotyori Nagy család helyi kriptájába helyezték el.' (Kisgyörgy Zoltán: Ki volt Szotyori Nagy Tamásné? Háromszék napilap. 2291 sz. 1998 márc. 14.)
A Nagy család kúriája az alsóháromszéki kis falu, Szotyor déli részén áll ma is. Nem sokkal Nagy Tamásné halála után, 1884 áprilisában Jókai Mór, 1887 nyarán pedig Mikszáth Kálmán kereste fel az udvarházat, mint a szabadságharc fontos emlékhelyét. A Petrovits István által készített emléktáblát a nagyasszonyról elnevezett helyi iskola falán helyezték el.

---