Petőfi többször járt Mezőberényben, ahol rokonai éltek. Utoljára 1849 júliusában feleségével és kisfiával, amikor Bem seregéhez tartott. Itt írta „Szörnyű idő” című utolsó versét.

„Szörnyű idő, szörnyű idő!
S a szörnyüség mindegyre nő.
Talán az ég
Megesküvék,
Hogy a magyart kiirtja.
Minden tagunkból vérezünk,
Hogy is ne? villog ellenünk
A fél világnak kardja.”

Nagy vihart kavart Németh László „Petőfi Mezőberényben” című 1954-ben írt színműve. Ebben a drámában Németh László a halálba induló költő utolsó vívódásait feldolgozva, az „agyonszavalt és elcsépelt” Petőfi helyett egy új Petőfi-kép kialakítására tett kísérletet.

A fentiek értelmében többszörösen felbukkanó drámák sorozatát fedezhetjük fel ebben az alkotásban. Elsősorban a szobor címe egy dráma, Németh László színműve. Drámai maga a történelmi esemény, a költő életének utolsó békés napjai, amikor még egyszer átgondolhatja élete céljait. Németh László a drámájában olyan gondolatokat és érzéseket tulajdonít Petőfinek, ami elsősorban az ő belső konfliktusait fejezi ki. A „Petőfi Mezőberényben” főhőse a család fogságában élő géniusz, aki vállal a nemzetért mindent, a túlélést és a bujkálást éppúgy, mint a hősi halált, csakhogy a személyiség és életmű összhangját megőrizze.^[1]

Ezt a belső feszültséggel terhelt lelki állapotot fejezi ki a szobrászművész a bronzba öntött dráma eszközével. A teátrális jelenet mozdulataiból a - Menjek, vagy maradjak? - kérdés plasztikus megfogalmazását olvashatjuk ki. A költő a karosszékben ülve töpreng. Az előrelendített lába az indulásra, a visszahúzott láb a maradásra utal. Közben a szék karfáját szorítva próbálja visszafogni magát.

Ez a szobor legalább annyira kötődik Németh Lászlóhoz, mint Petőfihez. Az alkotással Szabó István egy új Petőfi-kép kialakítására tett kísérletet a képzőművészetben, Németh Lászlóhoz hasonlóan. A szobor elhelyezése arra enged következtetni, hogy hasonló eredménytelenséggel. Nem mintha a környezet nem volna megfelelő szépségű és hangulatú. A kies domboldal, a lent csörgedező patak, az árnyat adó fák meghittsége mind, mind kellő légkört teremtenek hozzá, hogy a szemlélődő látogató elgondolkodjon az élet nagy dolgain. Egy probléma van, hogy kevesen vetődnek ide ezzel a nemes céllal.

Az alkotás egyik változatát időközben Mezőberényben is elhelyezték: http://www.kozterkep.hu/~/12646

Forrás:
^[1]Imre László: Németh László Petőfi élménye a „Kisebbségben”
Németh László: Petőfi Mezőberényben