"Jászberényben még mindig sokan csak banképületnek említik a Szabadság tér sarkán álló iskola otthonát. Az is volt 1904-es építésekor, majd utána mintegy 100 éven át, de már közel 10 éve magánkézben van, s 2000-től az Alternatív Szakképző Iskola működik falai között. Ahogy szaporodtak a középiskolás osztályok, úgy nőtt az igény arra, hogy az alternatív helyett valamilyen más, személyhez kötődő nevet válasszanak. A szakmai képzésben alternatív lehetőséget kínáló intézmény vezetése, a szülői munkaközösséggel együtt, kereste a megfelelőt és meg is találták Terplán Zénó személyében. A döntéshez az is hozzájárult, hogy az iskola vezetői gépészmérnökként a Nehézipari Műszaki Egyetemen végeztek, Miskolcon.

Az ünnepségre szóló meghívóban ezt olvashatjuk: „Boldog az a diák, akinek ilyen professzora van. Ellesheti tőle határtalan optimizmusát, azt a meggyőződést, hogy az újért, a fejlődésért érdemes küzdeni. Megismerheti mellette a jól végzett munka örömét, megtanulhatja tőle, hogy minden tudomány végső célja maga az ember.' E gondolatokat Terplán Zénó írta egykori professzoráról, melyek az ő szakmai, oktatói életművére is igazak. Jászberényben is sok tisztelője van, hiszen Miskolcon diplomázott gépészekből közel ezren dolgoznak a Jászságban, tudtuk meg Molnárné Somogyi Margittól, az iskola egyik vezetőjétől. Neki is tanára volt, személyes élményei vannak a professzor szakmai tudásáról s emberi nagyságáról. Mint mondta, a pedagógiai képességek nagyobb arányban határozzák meg az oktatás sikerét, mint a szakmai tudás. Számára éppen ez volt meghatározó, hiszen Terplán Zénó olyan oktató, olyan ember volt, aki magával tudta ragadni a hallgatóságát, és diákjait terelni tudta a helyes út felé. Ember volt, nem csupán oktató, s ez meghatározta az ő pályafutását is.

A jászberényi mérnökök számára nem kell Terplán Zénót bemutatni, hiszen az aprítós és hűtős mérnökök nagy része Miskolcról érkezett. Volt olyan évfolyam, mely együtt került a Hűtőgépgyárba, Gorjanc Ignác és László Károly hívására. Később is mindig a Miskolci Egyetem végzősei biztosították a legnagyobb mérnöki utánpótlást a két gyár számára. A Gépipari Tudományos Egyesület tagjai is tisztelték, hiszen a szervezet elnökeként – 1975–1981-ig – is gyakran megfordult a gyárban, városunkban.

Röviden összefoglalni szinte lehetetlen Terplán Zénó életét, munkásságát annyira gazdag és sokoldalú. Hegyeshalmon született 1921-ben, 1943-ban Budapesten szerzett gépészmérnöki diplomát. Egyetemi oktató lett a híres Pattantyús professzor mellett, majd az 1949-ben alapított Nehézipari Műszaki Egyetem, ma Miskolci Egyetem, gépelemek tanszékének alapító vezetőjeként – 28 évesen – folytatta munkásságát. A tanszéket 39 éven át, 1989-ig ő vezette. Egyetemi tanárrá 1952-ben nevezték ki. A gépészmérnöki kar dékánja volt 1964–68 között, s az egyetem rektor-helyettese 1952-től 1980-ig.

A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja (1995), Széchenyi-díjas tudós (1994), Miskolc díszpolgára (1995), a GTE örökös tiszteletbeli elnöke (1998), több külföldi egyetem tiszteletbeli és díszdoktora – hogy csak legjelentősebbeket említsük – megszámlálhatatlan kiadvány, könyv szerzője 2002-ben halt meg. A Miskolci Egyetemen 2003-ban állítottak szobrot emlékére, melyet Varga Éva Munkácsy-díjas szobrászművész készített. Az iskola névadó ünnepségén leleplezendő bronz domborművet is ő készítette.

A jászberényi középiskola vezetőitől megtudtuk, hogy a professzor halála után ők voltak az elsők, akik arra gondoltak, Terplán Zénó nevét választják iskolájuk számára, így is őrizve a nagyszerű tudós emlékét. A Terplán család nagy szeretettel fogadta ezt a javaslatot, s itt lesznek a névadó ünnepségen. Molnárné Somogyi Margit elmondta, hogy szeretnék, ha a jászsági mérnöktársadalom egyfajta találkozónak is tekintené a 2006. május 13-i, szombati ünnepséget, s megtisztelnék őket és Terplán Zénó emlékét is jelenlétükkel."
Forrás: http://www.dab.hu/digitalcity/entity/entityNews.jsp?dom=AAAAGVPY&hir=AAAASMWC&efm=AAAAQAES&prt=AAAAFXDX&egd=AAAAMFSZ