A kb. 9000 főt számláló kisváros a megye északi részén fekszik. A Jászság második legnagyobb városa Jászberény után. A település több mint 600 éves múltra tekint vissza, de ez a múlt a város honlapján igen röviden van leírva.
A nyáron láttam, hogy az itt már szobrokat fotózó szoborlaptagok mindent feltöltöttek, de azért csak megálltunk, és sétáltunk egyet a kisvárosban.

Meglepetésemre a késő klasszicista stílusban épült Városi Könyvtár (egykor városháza) épülete előtt egy még eddig nem látott emlékműre bukkantam.
Láthatóan nem egyszerre készült el az emlékmű minden eleme. A szabálytalan alakú, szőlőlevelekkel díszített, mészkőből készült emlékművet az alkotó még 1991-ben a rendszerváltás körül készítette. A körülötte lévő három hosszú mészkőtáblával 2003-ban egészítették ki. A táblákon az áldozatok nevét olvashatjuk ábécérendben. Még jó, hogy ez utóbbin olvasható az alkotó neve, és így megtaláltam műveinek leírásai között is.
Az emlékmű címoldalán látható felirat:
'Kegyelettel / emlékezünk / a második / világháború / hőseire és / áldozataira / Állíttatta / Jászapáti város / önkormányzata / és lakossága / a település / alapítása / 600. évében'

Az évszámot legfelül olvashatjuk: 1991

A település történetírója így fejezi be könyvét 1944-ben:
'Szerettem volna még valami szépet, valami jót, valami biztatót mondani a jövőre vonatkozólag, de...

1944-et írunk, benne élünk a rettenetes öldöklő világháborúban, szülőföldünkhöz a harctér közeleg. Községünket a német haderő tartja megszállva hónapok óta, éli és sarcolja a lakosságot. A múlt hetekben zajlott le a háború egyik legnagyobb tankcsatája Debrecen térségében. A németek bizakodóan néztek elébe, most azt látni, hogy visszavonulóban vannak. Nap-nap után úgy tűnik, hogy közeleg a front. Halljuk, hogy hadseregünk egyes kötelékei átálltak az oroszokhoz, itthon is sok a szökött katona.

Nem a mi háborúnk ez, nincs lelkesedés, csak a szabadulás vágya.

Ujabban napok óta nyugat felé vonuló civil karavánokat látni, autóval, társzekerekkel civil lakosság árasztja el az utakat, rengeteg jószágot lábon hajtanak.

De mindjobban és mind nagyobb tömegben, szinte pánikszerűen, fejvesztetten hátrálnak a német hadsereg kötelékei is. Halljuk, hogy községünkből is elmenekült már a karhatalom a csendőrség és menekül a hatóság, a közigazgatás is. Tanácstalanul áll a lakosság. Sokan útra készen állnak, de a higgadtabb réteg, a föld népe nem hagyja el otthonát. November 12-e hétfő van. Mindjobban közeleg a front. A Tisza mentén dörögnek már az ágyúk, fel-felmorajlik a sztalin orgona sorozat tüze. Világrészek harcolnak itt egymással, ki tudja mikor, és ki tudja hol dől el a nemzetek sorsa? Ki tudna itt most világosan látni, és jóslásba bocsátkozni?

Már alig van német katona a községben, Sztálingrád óta nincs megállás.

Sürü, nehéz köd borul a községre, elsötétítés van, a lakosság bunkerekben, - óvóhelyen -tölti az éjszakát. Az éj sötétjében elhalkul a harci zaj, egy-egy torkolattűz villan csak fel a Tisza felől. Csak ne legyen komoly ellenállás, ne hullámozzon a front - mondják az öregek - mert akkor végünk van, rommá lövik a községet. Kétségek között telnek a nehéz órák, a merészebbek néznek csak ki egy-egy pillanatra az óvóhelyekről, a többiek bizakodva és remélve imádkoznak; ments meg Uram minket, mentsd meg községünket.'
Forrás: http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Jaszapati/index_1.htm