A Nobel-díjas író, szótáríró szobrát Léo Lelée kezdeményezésének köszönhetően a Miréio ötvenedik évfordulója alkalmából 1909. május 30-án állították fel. ^[1]
Mistral "maga olyan volt életében, mint önmagának a szobra, mint egy tisztelt, egyforma kép, csupa élet, és mégis semmi köze a körülötte piszkoskodó élethez, egy világdicsőség, ki a világgal nem törõdik..." ^[2]
"A Forumnak nevezett tér - nevével dacolva - kicsi, csöndes, a közepén fák. Két korinthoszi oszlop és egy architráv a kis ház csúnya falába ékelve, annak bizonyságául, hogy valaha más világ volt itt. A téren platánok árnyékában áll Mistral szobra. Pontosan és realisztikusan ábrázolták a költőt; mintha a galambok kedvéért volna olyan széles karimájú a kalapja; szép szakálla, a gombok a mellényén, sőt még a cipőfűző is jól látható. A híres modell maga is jelen volt a szobor leleplezésén. Beszéd helyett elszavalta a Miréio első strófáit... Talán ő volt az utolsó trubadúr?"
(Zimmermann Katalin: Frédéric Mistralról a Nobel-díjas költőről).
A szobor körül legendák keringenek. Egyesek szerint a háborúban csodával határos módon megmenekült. A tények azonban azt mutatják, hogy a mai szobor másodpéldány. Az eredetit 1942-ben Franciaországban - a háború szükségleteinek megfelelően - beolvasztották. Később, 1948-ban a marseilles-i Fonderies Meridionales az arles-i múzeumban őrzött gipsz eredeti alapján újra öntötte.

---

Angol leírás, sztori

Statue of Frederic Mistral Provencal writer (1830-1914), Grand Hotel Nord Pinus in the background http://en.wikipedia.org/wiki/Fr%C3%A9d%C3%A9ric_Mistral
"On 11 October 1941 the Vichy government passed legislation mandating the dismantling and smelting of French bronze statues and monuments in the public domain. Crippled by copper shortages and bound by the terms of the Franco-German armistice, the etat français sought to ‘mobilise’ all potential sources of non-ferrous metals, including public statuary. The statue of Mistral in Arles was one of the monuments that were dismantled." ^[1]

---