A szobor eredetileg a XIV. kerületben a Felvonulási téren állították fel 1965-ben. A márvány (később svéd vörösgránit) talapzaton úgynevezett 'pilon' előtt állt Lenin négyméteres bronz alakja.
1989. május 31-én (Nagy Imre újratemetése előtt) elszállították felújításra. Ez inkább amiatt történt, hogy a tömeg a temetésen ne okozzon benne kárt. Bár akkor még szó volt róla, hogy visszaállítják, de már nem történt meg. 'Február 28. A Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága úgy dönt, hogy Pátzay Pál városligeti Lenin-emlékművét nem újítják fel, hanem lebontják'.

A szobor ma a parkban a vörös gránittól megfosztva áll, Eleőd Ákos által tervezett főbejárat (kulisszafal) homlokzatának bal oldalán egy boltívben.

Idézet Boros Géza Szoborpark című könyvéből:
A marxizmus továbbfejlesztőjének, a győztes proletárforradalom és a Szovjetunió első vezetőjének ércalakja a Városliget szélén, az úgynevezett felvonulási téren, annak az útvonalnak a mentén állt, ahol 'a piros betűs ünnepeken százezrek tettek hitet a lenini eszmék mellett'. A szobor felállítását a Hősök tere szimbolikus meghosszabbításaként egy nagyszabású téralakítás első mozzanatának szánták. A szobor építészeti hangsúlyát a mögötte magasodó hatalmas, vörösmárvány-burkolatú pilon adta meg. A Weichinger Károly tervezte építmény magassága a melléje szánt új Nemzeti Színház elképzelt párkánymagasságának felelt volna meg. A 'szobor lokációja, mérete és elrendezése távolról a ledöntött Sztálin-szoborra utalt vissza. Szemben Mikus Sándor művével, amely egy huszonnégy méter hosszan elnyúló, széles, frízzel díszített tribün középtengelyében, négyméteres posztamensen álló hatalmas alak volt, Pátzay Leninje egy szélesen elnyújtott, néhány lépcsős alapzaton csak körülbelül kétméteres magaságban állt, a maga négyméteres testmagassága pedig csak a fele volt Sztálinénak. Viszont mögéje emeltek egy tizenhét méter magas, enyhén felfelé keskenyedő vörösgránit lapokkal burkolt csonka gúlát, egy szabadon álló, az egyiptomi templomépítészetből ismert úgynevezett 'pilont', annak érzékeltetésére, hogy 'a vezért az új korszak nem szeretné mértéktelenül felnagyítani, a pillér ugyanis relatíve, optikailag lekicsinyítette a négy méterével még mindig hatalmasnak számító szobortestet. Lenin emlékművét látványosan szerették volna a 'személyi kultusz' egykori idolumától megkülönböztetni' (Wehner Tibor). Több forduló és helyszínjavaslat után a megbízást egy még 1953-ban kiírt pályázat alapján Pátzay Pál kapta. Pátzay volt az alkotója a legismertebbé vált hazai Lenin-mellszobornak, amely sokszorosított formában ott volt csaknem minden pártbizottságon. A szobrász az 1950-ben készült büszthöz hasonlóan a derűs nyugalmat sugárzó egészalakos ábrázolásnál is 'Lenin belső tulajdonságait, a bölcsességet, optimizmust, előrelátást, a törhetetlen hitet és akaratot, a forradalmi elszántságot egyaránt kifejező' arcot tette uralkodóvá. 'A tanító nevelő és az egyszerű emberekhez közelálló ember az, akit megmintáztam - írta a művész - Úgy érzem, sikerült megtalálnom azt, ami a legkifejezőbb: ez a páratlanul értékes ember feje. Nem a méretek, hanem az teszi monumentálissá...., az öltözék, a könnyed, természetes tartás adja az egyszerűségét,s ébreszt emberi közvetlenséget a nézőben.' A megoldás beleillett a korabeli magyarországi Leninábrázolások fő vonulatába, amelyről 1970-ben a moszkvai Iszkossztvo című folyóiratban Kontha Sándor művészettörténész így számolt be: 'Művészeink törekvése és feladata nem a bálványemelés, hanem annak az embernek minél hitelesebb megjelenítése, aki szinte emberfeletti cselekedetekre volt képes.' Művészettörténeti szempontból Pátzay Leninje közepes kvalitású, átmeneti mű, amely konzervatív stílusával félúton helyezkedik el a köztéri propagandaszobrászat szocreál hagyománya és a hatvanas évek második felének merészebben 'deheroizáló' ábrázolásai között. Az emlékmű régi fényét veszített márványburkolatát 1970-ben ki kellett cserélni időtállóbb svéd vörösgránitra. A nyolcvanas évek végére újabb restaurálás vált szükségessé, melyhez a fővárosi tanács tetemes költséggel meg is rendelte a gránitot Svédországból. Lenin alakját - hangsúlyozottan 'javítás céljából'' - néhány nappal Nagy Imre és mártírtársai 1989-es újratemetése előtt emelték le a talapzatáról. Erőtlen ötletként még felmerült, hogy esetleg máshol állítsák fel, de a sorsa az általa jelképezett rendszerrel együtt ekkorra már végleg megpecsételődött. (A megrendelt vörösgránit nem ment kárba: többek között Marton László 1997-es alkotásának, a szovjet katonák által megölt Apor Vilmos püspök emlékművének a burkolásához használták fel.)