A Székely Hadosztály egykori parancsnokának Szentkereszthegyi Kratochwill Károlynak (1869-1946) állít emléket a kézdivásárhelyi egykori székely katonanevelde homlokzati boltíve alatt. A katonacsaládból származó Kratochwill a bécsi hadi iskolában tanúlt, majd 1900-ban kinevezték vezérkari századossá. Előbb a pécsi hadapród iskola majd a Ludovika Akadémia tanára lett. 1914. végétől (alezredesként) a nagyváradi 4. gyalogezred parancsnoka, ezredével végig járja mind a galíciai, mind az olasz hadszíntereket. Az isonzói csaták során ezrede a Görz (Gorizia) közelében található Monte San Michele magaslat védelmében tüntette ki magát, a hosszas és mostoha körülmények között vívott harcok során egyenruhájuk a felismerhetetlenségig összesározódott, melynek következtében később az ezredet az „agyagemberek” névvel illették. Kratochvil 1917-től a 39. dandár parancsnoka lett. Első világháborús hőstetteiért később (1929-ben) megkapta a Katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztjét.
1918. végén, a háborús vereség után csapatait zárt katonai rendben vezette állomáshelyükre, Nagyváradra, ami az akkori zűrzavaros időszakban jelentős cselekedetnek számított. 1918. novemberében kinevezték az V. erdélyi katonai kerületi parancsnokság élére, Kolozsvárra. Ez (mivel az Őszirózsás forradalomnak köszönhetően az alakulatok katonái szétszéledtek) tulajdonképpen csak adminisztratív tisztség volt, tényleges haderő nem állt rendelkezésére. 1918. decemberében a románok erdélyi betörését látva erőfeszítéseket tett a fegyveres ellenállás lehetőségeinek megteremtésére, nagy sietséggel szervezte a volt erdélyi ezredek feltöltésére irányuló toborzást. Kolozsvárott megkereste néhány fiatal székely tartalékos tiszt, akik felajánlották, hogy a már elfoglalt Székelyföldről toboroznak önkénteseket. Kratochvil a tervet elfogadta, ez a toborzás alapozta meg a későbbi Székely Hadosztály létrejöttét. 1918. december 24-én a románok bevonultak Kolozsvárra. Kratochvil korábban úgy döntött, hogy csapatait nyugatabbra vonja, az Erdély határát jelentő magaslatok, hágók, szorosok vonalába, és ott várja be a további csatlakozókat. A Székely Hadosztály és az erdélyi katonai kerületi parancsnokság alá tartozó egyéb csapatok (mindkettőnek Kratochwill volt a parancsnoka)1919. januárjától április 16-áig állták sikerrel útját a román erőknek a Máramarosszigettől a Belényesi-medencéig tartó frontszakaszon. A románok áttörése után Mátészalka környékére vonultak vissza a székely csapatok, majd a kilátástalan helyzetben 1919. április 26-án, Demecsernél letették a fegyvert. A fegyveres harc ellehetetlenüléséhez nagy mértékben járult hozzá, hogy a budapesti kormányok akadályozták Kratochwill csapatainak működését, azok heves ellenforradalmisága miatt. A fegyverletétel után Kratochwillt tiszttársaival együtt Brassóba internálták, abba a városba, ahol gyerekkorának egy részét töltötte.
Szabadulása után 1921-től a debreceni katonai körlet parancsnokává nevezték ki, altábornagyi rangban. Később a Hadtörténeti Múzeum igazgatója lett, majd nemsokára 1924-ben nyugdíjazták. A továbbiakban több revizionista mozgalomnak lett tagja, mint példáúl a Székely Hadosztály Egyesületnek.
Kézdivásárhelyi mellszobra a budapesti Ábel Alapítvány jóvoltából, a Fidesz és a Magyar Polgári Párt támogatásával kerűlt méltó köztéri helyszínre.
2019 május végén elrendelték a szobor lebontását erről a közterületi helyszínről, mert feljelentés történt, hogy a szoborállítás nem rendelkezik a kellő engedélyekkel. A városvezetés kénytelen volt eleget tenni ennek a támadó rendeletnek, és június közepén elbontották a szobrot. Igéret született, hogy a közeljövőben, más helyszínen, egyházi vagy magánterületen fogják ismét felállítani.

---