Akrotérionos, oromzatos obeliszk- sírkőhöz simuló, antikizáló ruhás nőalak, kezében olajággal. Alkotója ismeretlen, stíluskritikailag a késői klasszicizmushoz áll közel, így a 19. század közepére tehető. Az ezredfordulóra kis darabokra szétesve, felismerhetetlenül hevert a Kálvária mellett a mészkőből faragott emlékmű. A Szent Márton Úti Temetőért Egyesület megbízásából Módy Péter kőszobrász-restaurátorművész bravúros szakmai munkával rekonstruálta 2004-ben. Nem védett.
Engedelmükkel - csak itt, ebben az egy esetben - néhány szót magáról, a temetőről, hiszen több emlékét is megtalálják a weblapon:
Európa legtovább, megszakítás nélkül (!) működött, ősi temetője, a Krsz.1. századtól 1977-ig. A környék épületei alatt is sorban tárják fel a legkülönbözőbb történeti korú sírok sorát. Ma elsősorban 19.-20. századi emlékek láthatóak itt. A közelben született a legenda szerint Szent Márton. A város nem védi, többször akarta felszámolni.