Az eredeti dombormű a Sztálin-szobor talapzatául szolgáló dísztribün díszítésére készült. A 40 méter hosszú, 2,2 méter magas, 20 cm mély, 62 alakos, tatai vörös mészkőbe faragott domborműfrízt Mikus Sándor szobrászművész készítette. (A teljes méretű agyagminta felrakásában Mikus minden főiskolai tanítványa részt vett. A kislány a macival például Konyorcsik János munkája: saját kislányáról mintázta.) A dombormű még nem volt kész a Sztálin-szobor felavatásakor, már Sztálin halála után, 1953. május 1-jén avatták fel. (A kőbe faragást 22 kőszobrász végezte folyamatosan 1952 nyarától.)

'...A talapzaton körbefutó fríz két történetet mesél el. Mindkettő a tribün hátoldalán kezdődik, s a homlokzati részen jut el kulminációs pontjához. Az emlékmű bal oldalán a „szovjet ember” elbúcsúzik családjától, puskát, géppisztolyt majd golyószórót ragad, kézigránátot dob, menetel és harcol mindaddig, míg a homlokzati részen egy tiszt vezetésével fel nem szabadítja a három generációs magyar családot.
A másik oldal a „Sztálin utáni” magyar történelemé. Romos fal, téglát hordó lány, férfi vakolókanállal az újjáépítést, karót leverő parasztok csoportja a földosztást jelképezi. (Az Irodalmi Újság már idézett cikke írja: „Osztják a földet, hullanak a fürge csapások a megyekarókra. »Ki adja a földet?« – »Sztálin adja, Rákosi osztja.«„) Valahová éppen felteszik az ötágú csillagot, lombos ágról felröppen a békegalamb. Majd jött a művész, kezében kisplasztikával, a tudós lombikkal, a tanítónő kisúttörővel, sportolók labdával, katonák zászlóval. Így jutunk el a homlokzathoz, ahol két értelmiségi (egy férfi és egy nő) szemléli, amint három munkás és egy munkásnő egy traktort ad át három parasztnak és egy parasztlánynak...' Forrás: http://www.tankonyvtar.hu/historia-1987-056/historia-1987-056-egy

Sztálin szobrát 1956. október 23-án ledöntötték, később a domborművet is letakarták egy paravánnal. 1975-ben a tribünt átépítették, s az újáépítés első fázisában kiküldött 'bontóbrigád' tagjai szétszedés közben gyakorlatilag szétverték a domborművet. Helyreállítani nem lehetett, ezért Mikus 'kompenzációként' megbízást kapott a teljes fríz újrafaragtatására azzal, hogy majd Csepelen állítják fel Felszabadulási emlékműként. A teljes fríz újrafaragására és felállítására végül több ok, köztük Mikus Sándor halála miatt nem került sor.
Itt, a Mementó parkban a fehér mészkőből újrafaragott változat nagyjából elkészült része látható: a szovjet oldal előlapi darabjának nagy része, ahol a szovjet tiszt 'felszabadítja' a magyar családot.
Ezt a motívumot egyébként Mikus – kis változtatással – egy másik művén is felhasználta: http://www.kozterkep.hu/~/2891/_baratsag_emlekmu_veszprem_mikus_sandor_1957.html

Köszönöm a segítséget Pótó Jánosnak!