Az emlékműről néhány gondolatot az alkotótól:

"Kettős probléma megoldása előtt álltam: konkrét adott környezetben kellett ábrázolnom a két nép közötti barátságot. Ám a barátság alakuló, bonyolult fogalom. Különböző korok képzőművészetében — a társadalmi fejlődést tükrözve — formálódott. Ez azt a folyamatot jelenti, amely alatt az ismeretlen, felszabadító barát, jól ismertté, segítőkész támogatóvá, együttműködővé válik. A szovjet—magyar barátság emlékművének elképzelésében megannyi jelkép segítségével bontakozik ki a belső tartalom. A majdnem teljes körvonalat bezáró, egymás felé közeledő és hajtó oszlopsor hatalmas növekvés végpontjaiban egyesül. Őrzőn és védőn borul a — környezetre utaló — egymásból kiinduló és visszatérő olajcsövekre. Százhalombatta önmagában is a barátság jelképe. Ez a félreérthetetlen kapcsolódás tehát beleilleszti, hozzákapcsolja a városhoz az alkotást is."^[1]

A szoboravatásról:

"Az avatóünnepségen megjelent Cservenka Ferencné,az MSZMP Pest megyei bizottságának első titkára, dr. Mondok Pál, a megyei tanács elnöke, Nagy Mária, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság főtitkára. Ott volt I. I. Bagyul, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének első titkára, G. Ty. Beregovoj űrhajós vezérőrnagy, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság meghívására hazánkba érkezett szovjet delegáció tagja. Részt vett az ünnepségen G. Sz. Csebotarev, a Vörös Hadsereg nyugalmazott vezérőrnagya, aki a 316. lövészhadosztály parancsnokaként részt vett Pest megye felszabadításában, valamint Pest megye testvérterületei, az Omszk, Suhl és Szófia megyék küldöttségei, a megye társadalmi szerveinek vezetői, városainak, járásainak képviselői. Az ünnepséget Komáromi János, a városi pártbizottság első titkára nyitotta meg, majd Nagy Mária mondott beszédet. Ezután G. Ty. Beregovoj tolmácsolta a szovjet nép üdvözletét a város lakóinak." ^[2]

---