A költőről elnevezett váci iskola előtt álló - Blaskó János alkotta - szobor láttán, nekem ezek a sorai jutottak eszembe.

...'Magamtól kell remegnem egyre,
Futnék, de merre, hova térjek?
Az örvény zúg minden eremben,
Tőlem ki véd meg?'...

...„Minden mozgás fájdalmas”...

...'És éreztem, bennem mint támadoznak
Az örökölt, a szunnyadt bánatok.'...

A testes, de erősen meghajló hát, a kissé előrebukó és félrefordított fej, az égő tekintet ezen a mellszobron is hitelesíti a megmintázott ember szenvedését, a szenvedő mások előtt ismeretlen, de verseiben nekünk átadott életérzését.

Juhász Gyuláról, a szenvedő emberről:
Prof. Dr. Miskolczy Dezső
http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/limes/juhasz_gy.html

Egy verse:
http://www.youtube.com/watch?v=PZ9KMmt69Kg

A szobrászról:
http://artportal.hu/lexikon/muveszek/blasko-janos--ifj--4057