Ha valaki ránéz a Benczúr utca 35. alatti, két tömbből álló, nagyobb homlokzatával a Benczúr közi teresedés felé néző épületre, s még valami halvány sejtése is van az épület múltjáról, könnyen azt hiheti, hogy az egykor Pedagógus Szállóként működő házat valamikor az ötvenes-hatvanas évek fordulóján emelhették. Ám nem így van, az épület eredetileg a budapesti építészeti modernizmus egyik virágkorából, az 1930-as évek elejéről való, 1932-33-ban építették, az Angol-Magyar Bank Rt Nyugdíjintézete és a Liget Ingatlan Rt megbízásából, szállodabérháznak, a már a századelőn is aktív Nay és Strausz építésziroda egyik kései munkájaként.

Alighanem az 1940-es évek végén kerülhetett szakszervezeti tulajdonba, a híres-nevezetes Pedagógus Szálló pedig akkor lehetett belőle, mikor Janáky Viktor itt látható színes kerámia falidíszét a Benczúr utca felé eső rövid homlokzaton elhelyezték. A szálloda legelsősorban vidékről felutazó tanárok, tanítók számára biztosított olcsó és jó helyen lévő budapesti szállást, de például étterme variábilisan alakíthatóan sokféle rendezvénynek tudott otthont adni (többek között e sorok írójának érettségi bankettjére is itt került sor hajdanán). Az alternatív elnevezés is érzékelteti talán, hogy a falidísz allegóriája összhangban volt a ház akkori funkciójával.

A rendszerváltás után valamikor teljesen felújították (az érdekesen modern és egyszerre hagyományos színes falidísz a helyén maradt), Hotel Benczúr lett belőle, és honlapja tanúsága szerint valamekkora pedagógus szakszervezeti érdekeltség még ma is van benne, noha a fő szálláslehetőség a vidékről érkező tanárok számára kijjebb, a Gyáli útra került.

Janáky Viktornak (1933-1999), a Békésen élt szobrásznak, keramikusművésznek, úgy látom, ez az első műve a Szoborlapon.