Károly Gyula festő Keszthelyen született 1910-ben. Fiatal korában papnak készült, de a festészet iránti szenvedélye eltérítette ettől. A Képzőművészeti Főiskolát 1939-ben fejezte be Budapesten. Ezt követően néhány évig a fővárosban élt, arcképfestésből tartotta fenn magát. 1944-ben visszatért Keszthelyre, ahol kezdetben templomi freskók javításával, faragványok aranyozásával, restaurálással foglalkozott. Az 1950-es évek közepén kapott megbízást a Jásd melletti szentkúti búcsújáró kápolna és a jásdi plébániatemplom kifestésére. Ezután sorra kapta a megrendeléseket, elsősorban Megyesi Schwartz Róbert kanonok jóvoltából, aki később is támogatója maradt. Nyíltan megvallott vallásossága miatt semmilyen állami támogatást sem kapott, a Képzőművészek Szövetsége nem vette tagjai közé, műveiről a hivatalos kritika nem vett tudomást. Festményeit mélyen áthatja a vallásosság, historizáló, tiszta formákra törekvő munkái a római iskolához közelítik egyéni stílusát.

Irodalom:
Kostyál László: Károly Gyula emlékezete.