Huszárik mondta:
'Egy lábnyomot hagyni magam után. Nem többet'.
Ez itt Huszárik lába nyomának egy kicsi, de nagy értékű darabja:
http://www.youtube.com/watch?v=xj803JDdG6A&feature=player_embedded#at=75



...'Huszárik vizsgafilmjeit sohasem forgalmazták, ő maga így vallott, történetesen a 'Játék'-ról: '...két rab ül a börtöncellában, egymással szemközt a priccsen. Régóta élnek így összezárva, már minden elmondhatót elmondtak egymásnak. Fásultak, moccanatlanok, csak akkor villan föl hirtelen a szemük, amikor a nap besüt a börtönablakon, és a rács árnyéka a falra vetődik. Türelmetlenül, topogva várják, hogy onnan a földre, a börtöncella kövére kerüljön. Amikor odajut, akkor a kenyérből gyúrt figurákkal izgatott, gyors sakkpartiba kezdenek, röpke pillanatokra, a rácsárnyék kockáin. Az árnyék aztán hamarosan felkúszik a falra, távozik a cellából, a két rab /két groteszk alak: Koltai János és Kézdy György/ visszazökken az előbbi kataton magányba. Ez a film befejezése...bemutató etűdöm fanyar filozófiáját érthetően elmarasztalták, az akkoriban sokat ostorozott egzisztencializmus vádjával illették...szerencsém volt, Leonardo Fioravanti, a római filmfőiskola igazgatója akkor járt nálunk, s etűdömről azt mondta, hogy élete legszebb kisfilmjét látta'.'...
Szerző: Dániel Ferenc
http://magyar.film.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=36518&catid=9&Itemid=11

A két nagyfilmje:
Szindbád.
Csontváry.

Forgatókönyveit visszadobták, a Szindbád forgatására megajánlott pénzt megkurtították, más ötleteit nem támogatták, alap nélkül ellehetetlenítették munkájában. Munkáját bonyolultnak, érthetetlenül zagyvának tartották, pedig ő gondolatait elképzeléseit az átélt paraszti életből, a népművészetből, népköltészetből merítette.

Az emlékkő alkotójáról írták:
...'Wehner Tibor és Hann Ferenc összegzése szerint „a korai érzékeny, karakteres portrészobrok, realista munkásábrázolások után, érett korszakában a figuralitás és a nonfiguráció határán álló, nagyméretű kőszobrokat farag, melyek szellemiségükben talán a kora görög kykladikus idolokhoz állnak a legközelebb. Szobrászatában óriási fordulatot hozott az 1967-es római ösztöndíjas időszak: művészete ekkor fordult az ábrázolás konvenciótól a jelentéstartalommal áthatott tömegformálás és téralakítás felé. Németh Lajost a bretagne-i megalit kőemlékekre, az észak- és nyugat-európai dolmenekre emlékeztették művei. A négy-öt méteres monumentumok rusztikusan faragott kubusait íves vagy kerek formák törik át. A kimetszéseken – a hiány ablakain – átsejlik a táj (a lombok, az ég), a maradandóság, az időtlenség képzetét keltve a szemlélőben. Szobraiban ott van az ősiség szent barbarizmusa, a mediterrán gondolat, mindez úgy, hogy közben a teremtő típusú modern szobrászat generális kérdéseit veti fel, s oldja meg.” :::

Mészáros Dezső szobrászról:
http://www.artendre.hu/html/meszaros.html
Képek műveiről ui.

Az emlékkő 2 méter magas, süttői mészkő, nyersen faragva. Én a Huszárik 'hiány' felkiáltó jelének látom - Mészáros 'itt hagyott lába nyomát.'