A Damjanich János-emléktábla egyik első fecskéje volt 1956 után Budapesten annak az emlékmű-típusnak, amikor az emlékezést hordozó műtárgy egyúttal funkcionálisan, afféle információs utcanévtáblaként is hasznosult - a nyolcvanas évektől kezdve az ilyesminek valóságos kultusza támadt országszerte. Felirata (''Damjanich János // 1804-1849 // A szabadságharc hős tábornoka / a legendás vörössipkások parancsnoka / Aradon halt vértanúhalált / 1849. október 6-án'') mindent elmond hőséről, akinek ikonográfiai megjelenítése, a középső nagyobb méretű, jól felismerhető sziluett sem kíván bővebb kifejtést. A tábla további 10 osztásában négy sarkán ismétlődik a Kossuth-címer színeiben átváltoztatott képe, valamint 6, a korabeli katonai életre reflektáló kép kapott helyet még. Az idézett feliratot is beleértve, mind a 12 kocka tartalma zománctechnikával készült. És noha mára megviselte az idő, a Budapest Galéria gondozásában lévő emléktábla rendhagyó megjelenésével, különleges színeivel egyaránt kilóg az egykori kánonból és mostani környezetéből.

Alkotója ifj. Kátai Mihály (1935), akinek ez az első a Szoborlapon bemutatott köztéri alkotása - nevét az Artportal írja így, megkülönböztetendő édesapjától, id. Kátai Mihálytól (1906-1983); neki, festőművész létére, valószínűleg nem lesz köztéri műve nálunk.