A sepsiszentgyörgyi színház épületét az 1950-es évek végén alakitották át, és ez, a belső átalakító munkálat máig meghatározza az 1856-ban, városházának készűlt épületet. A régi páholyokat lebontották, és egyetlen, szélesen kiképzett erkélyt építettek a nézőtérre. Ennek az erkélynek a homlokzatára készűlt el Csorvássy István marosvásárhelyi szobrász Budai Ilona erdélyi balladáját ábrázoló domborműsora. A drámai hatású ballada a vagyonát féltő, gyermekeit elhagyó, de lelketlen tettét megbánó asszony történetét meséli el. Csorvássy a szocialista realizmus idején, pátosszal teli, népies historizmussal adja elő e megkapó történetet. A kor kulturális bizottsága a magyar ballada üzenetét átértelmezve, ennek, a burzsuázia kapzsiságát és 'embertelen' megnyílvánulásait felfedő elemeit kivánta tudatosítani még a szinházi térben is. Ettől eltekintve, a dombormű a maga mesei, titokzatos megjelenítéseivel egy kedves képi eleme lett e művészi szentélynek.
További Csorvássy balladaábrázolások, domborművek készűltek a színház előterében is, de ez utóbbiakat az eltelt 20 év időszakában a magyar és román társulat szinészeinek portréival födték el.
A Budai Ilona ballada másik jelentős erdélyi képzőművészeti ábrázolása a marosvásárhelyi Kultúrpalota Tükörtermének szecessziós vitráléin látható.

---