James Augustine Aloysius Joyce (Dublin, Írország, 1882. február 2. – Zürich, Svájc, 1941. január 13.) ír költő, író, kritikus. Fő műve az 1922-ben megjelent Ulysses.
A szobrot az író születésének századik évfordulójára állította a város az ott eltöltött termékeny évek emlékére. A bronz brüszt, másfél méter téglahasábot formázó mészkő talpazaton látható.

Joyce tehetős kispolgári családban született. Tizenegy testvére volt. Apja vállalkozásai egy darabig jól működtek, de 1891-ben csődbe ment. Ettől kezdve a család meglehetős szegénységben élt. 1888-tól a clane-i Clongowes Wood jezsuita kollégiumban, 1893-tól a dublini Belvedere College-ban tanult. 1898-tól a University College hallgatója volt, orvosnak készült.

Rendkívüli nyelvtehetsége és nyelvszeretete arra vezette, hogy elsajátítsa a legfontosabb világnyelveket, holt nyelveket, továbbá megtanult szinte ismeretlen tájnyelveket is. Egyetemi évei alatt nagy hatással volt rá Ibsen, Aquinói Szent Tamás és Yeats. Első publikált írása egy Ibsen-esszé volt. Húszéves korában beállt színésznek. Ugyanakkor verseket is elkezdett írni. Korán belső konfliktusa támadt mind a katolicizmussal, mind az ír nacionalizmussal. Diplomázása után, 1902-ben Párizsba ment, ahol mint újságíró és nyelvtanár kereste kenyerét. Anyja halála következtében alkoholistává vált. 1904-ben megszöktette későbbi feleségét, Norat, akivel csak 1930-ban kötött házasságot. Először Pólában éltek, majd, miután onnan 1905-ben kiutasították a külföldieket, Triesztben telepedtek le. Két gyermekük született, Giorgio és Lucia. Forrás:http://hu.wikipedia.org/wiki/James_Joyce