Oláh Gábor költő régóta rongált, másfélszeres életnagyságú mészkőszobra egy kis téren áll a Nagyerdő egyik félreeső sétányán. A téren áll még egy Tóth Árpád emlékmű is.

Oláh Gábor (Debrecen, 1881. január 17. – Debrecen, 1942. június 23.), magyar költő, író.
Az életrajz további része: http://hu.wikipedia.org/wiki/Ol%C3%A1h_G%C3%A1bor_(k%C3%B6lt%C5%91)

"Debrecen. A tenger fenekén lévő város. Ahogyan Oláh Gábor nevezte.
Mennyi igaza volt! Valamikor régen elsüllyedt, s lassan kezdi benőni a tergerfenéki iszap. Mindent elborít lassan, a házakat, az embereket is. Lassú mozgásúvá tesz mindenkit. És megáll minden. Megszűnik az élet. Közömbösökké válnak az emberek. Csilloghatnak a színpadi reflektorok, beszélhet irodalomról, magyar hősökről az előadóterem pódiumán a hírneves professzor. A képzőművészek hiába vésik ki kőből, fából, vérrel, verejtékkel álmaik alakjait. A piktor hiába festi vérébe mártott ecsettel vásznait... Hiába minden... Nem kell semmi.
Tenger fenekén alvó városban élünk és az iszap, a fojtó, őrjítő közöny mindent beborít."
Forrás: Kaplonyi György: Debreceni ércemberek, márványnévjegyek (1943, 144. p.)

2014 őszén újra körbefotóztam az alkotást. Szignót hiába kerestem rajta, nem találtam meg.

---