A Nagyváradon született, és 1902-ben elhunyt Tisza Kálmán miniszterelnök szobrára már 1913-ban kiírták a pályázatot. Természetesen a szobrot Nagyváradon kívánták felállítani.
Szentgyörgyi István szobrászművész alkotásairól nagyon kevés ismert adatot lehet elérni az interneten. A Művészeti lexikon 4. kötete (431. p.) csak a megmaradt köztéri szobrait sorolja fel.
Tulajdonképp szerencsém volt, hogy az 1913-as szoborpályázatról megtaláltam az alábbi leírást.

'A nagyváradi Tisza Kálmán-szobor szűkebb pályázatán Szentgyörgyi István Margó Ede és Pongrácz Szigfrid, továbbá Pásztor János vettek részt. A bírálóbizottság tagjai Miskolczy Ferencz főispán Fráter Barnabás alispán. Keszthelyi Zoltán főjegyző, Csányi Károly dr. az Iparművészeti Múzeum igazgatóőre, Kertész K. Róbert osztálytanácsos és Szenes Imre építész. A zsűri az első díjat Szentgyörgyi István művésznek ítélte oda. A másik két pályaművet ezer-ezer koronával jutalmazták. Szentgyörgyit a kivitellel is megbízták, azonban azzal a föltétellel, hogy a szobor férfi mellékalakját meg kell változtatnia. Az iparművészeti Múzeumban kiállított pályaterveket Tisza István gróf is megtekintette s kívánságára Szentgyörgyi tervén az egyik ülő alak helyzetét is megfogják változtatni.'
Forrás: http://epa.oszk.hu/00000/00009/00084/234-244-kronika.htm Művészet, 1913. 6.szám

Az alkotást az első világháború éveiben nem állították fel, csak 1928-ban avatták a politikai változások miatt (Trianoni békediktátum) az egykori községháza épülete előtt. A második bécsi döntést követően mégis átvitték Nagyváradra 1942-ben. 1928-ban Berettyóújfalu volt Bihar vármegye székhelye.
Péter I. Zoltán írását a szobor történetéről már Nagyvárad anyagai között találtam meg. Íme:
'1942-ben Berettyóújfaluból Nagyváradra szállították Tisza Kálmán bronzszobrát, amelyet az akkor már Tisza Kálmán téren (egykoron Szent Egyed utcában, ami ma a Traian park része) állítottak fel, ahol ma Delavrancea mellszobra látható. Szentgyörgyi István szobrászművész még az első világháború előtt formázta meg ezt az alkotását, de a a háború után már nem lehett Nagyváradon felállítani, így került 1928-ban Berettyóújfaluba. Onnan hozták át 1942-ben a megyeszékhelyre, de csak rövid ideig maradhatott, mivel 1945-ben eltávolították a talapzatáról, amely egész 1970-ig a helyén maradt. (A hatvanas évekig még Tisza Kálmán nevét sem vésték le róla.) 1945-ben a Groza-kormány felajánlotta a Magyar Népköztársaságnak, hogy visszajuttatja Berettyóújfalunak Tisza Kálmán szobrát. A nagyváradi Fáklya napilap 1948. április 14-i számában megírták, hogy a magyar kormány nem tartott igényt a szoborra, bukaresti nagykövetük még az alapanyagáról is lemondott, mondván: olvasszák be, hogy a bronzból megönthessék Petőfi és Bălcescu szobrát. Kérésének első fele azonnal meghallgatásra talált...'
Forrás: http://varadlap.ro/index.php?m=7&id=1419&sz=200708&p=4

A cikkeket azért másoltam be, mert nézegetve a sok szoborleírásunkat, és a berakott linkeket, lépten-nyomon eltűnt, megszűnt oldalakba ütközöm.
A szoborcsoport egykori helyén ma a II. világháborús emlékmű áll. Az épület nem városháza, hanem a Bihari Múzeumnak, és a Sinka István Városi Könyvtárnak ad helyet.

Kerestem, de eddig nem találtam képet a váradi elhelyezésről. Ha valakinek van ilyen fotója, szívesen veszem.