Ezt a műlapot nem duplikációként töltöm fel - szerkesztőtársunknak is jeleztem már, hogy a pesti Vigadó hat homlokzati szobrát bemutató lap közkeletű tévedésen alapul http://www.kozterkep.hu/~/1891/_pesti_vigado_kulso_szobrai_budapest_alexy_karoly_.html , de semmilyen reakció nem érkezett tavaly áprilisi hozzászólásomra. A főszerkesztők beleegyezésével elkezdem tehát a szobrokat a másik oldalról bemutatni. Továbbra is úgy gondolom, Bognár László feltöltött képei igen szépek, úgy érzem viszont, méltatlan a hat klasszikusnak számító, a magyarországi köztéri szobrászat egyik aranykorához tartozó szobrásszal szemben, hogy önálló egyéniséggel, címmel, témával és érdekes keletkezéstörténettel bíró műveik ilyen formán elsikkadjanak.

Az ünnepélyesen 1865 januárjának közepén megnyitott, Feszl Frigyes által tervezett pesti Vigadó eredeti építészi elképzelésében is szerepelt összesen 14 teljes alakos szobor elhelyezése - 4 a nagyteremben, 4 a kisteremben, 6 pedig az épület homlokzatán állt volna. Ahogy középületeknél ez a korban igen gyakori volt, legyen szó múzeumról vagy vásárcsarnokról, mind a 14 szobor tematikusan szorosan kapcsolódott az épület fő funkciójához (a Vigadóban 1945-ig rendszeresen rendeztek első vonalbeli komolyzenei koncerteket, ahogy erről a bejárat körül több emléktábla is tudósít, a lebombázott és kiégett épület háború utáni első nagyobb, az 1980-as évek elejére befejezett felújításakor azonban az új műmárvány belső kialakítás tönkretette az akusztikát). A homlokzatra olyan szobrok kerültek volna Feszl terve szerint, melyek a zene ősi hangszereit mutatják be. A hat szobor helye meg is épült, a konzolokat kiképezték nekik, Feszl a tervekre be is rajzolta a szobrokat, pénzhiány miatt azonban a hat homlokzati szobor helye üresen maradt, és nem készült el az ünnepélyes megnyitóra a nyolc belső szobor sem.

1865-ben csupán a párkányzat fejszobrai és a homlokzat féloszlopait körbeölelő frízek készültek el, az előbbiek Marschalkó János, az utóbbiak valóban Alexy Károly munkájaként. A bal oldali darabról még laikus fényképezéskor is készíthető olyan felvétel, ahol kiolvasható a fríz alján Alexy Károly vezetékneve, keresztnevének kezdőbetűje és az 1863-as évszám (ezen a lapon a jobb oldali, a táncos színházat bemutató fríz látható Stróbl szobrának közvetlen szomszédságában, a kérdéses képet lásd az egyik későbbi műlapon).

A szobrok kérdése csak bő tizenöt évvel később merült fel érdemben. 1882 februárjában a Fővárosi Képzőművészeti Bizottmány kilenc szobrászt kért fel, hogy vegyenek részt a hat homlokzati szobor pályázatán: ők Huszár Adolf, Engel József, Kiss György, Donáth Gyula, Vasadi Ferenc, Szász Gyula, Brestyánszky Béla, Muderlak Lajos (aki e munka után magyarosított Mátrai Lajosra, hogy aztán majd Mátrai Lajos Györgyként legyen ismert, itt a Szoborlapon is) és Stróbl Alajos voltak. Pályázati munkáikat 25 centis méretben kellett elkészíteniük a hat meghatározott témára (azon belül szabadon, akár többet is választhattak), a kiválasztott hat művésznek egy egyméteres modellt is készíteniük kellett a végső változat előtt. A végső változatok méretét 9 lábban határozták meg, melynek egy tizede volt a talapzat (ez hozzávetőlegesen azonos méret például a Hősök terén lévő Ezredévi emlékmű szoborpanteonjával, a talapzat feltűnően nagy mérete azonban Alexy pillérzáró négy szobrának a talapzatához igazodik, melyek 1865-ben már készen álltak).

A munkában résztvevő hat szobrászt (Donáth, Vasadi, Szász, Brestyánszky, Muderlak, Stróbl) 1882 májusában választották ki, ekkor osztották el a konkrét témákat/szobrokat, a kőfaragással novemberben, az elkészített egyméteres gipszmodellek zsűrizése után bízták meg őket. A szobrok ugyanabban a műhelyben készültek, ugyanolyan sóskúti mészkőből, Feszl és a Képzőművészeti Bizottmány képviselőinek állandó felügyelete mellett. 1883 nyarának közepére mind a hat szobor elkészült. A szobrokat 1884 tavaszán, kora nyarán helyezték el a homlokzaton. Felállításukat Feszl még megérhette, viszont a belső szobrokét nem - azok közül a legutolsó 1901 őszén, 36 évvel a ház ünnepélyes megnyitása után került a helyére.

Úgy tudom, hogy a most látható szobrok közül egyik sem az eredeti (Budapest ostromakor a Vigadó súlyosan megsérült, lényegében csak ez a homlokzat és az oldalfalak maradtak meg részlegesen, az összes födém beomlott, a díszek elpusztultak, hosszú ideig napirenden volt az épület teljes elbontása - szó ami szó, ennél jobb állapotban lévő házakat töröltek el végleg a háború után), a homlokzat 2006-os felújításakor a hat szobrot nagy hozzáértéssel, betűhíven újrafaragták - de ebben nem vagyok teljesen biztos.

Forrás: Nagy Ildikó: A pesti Vigadó szobrai és szobrászai. In: Romantikus kastély. Tanulmányok Komárik Dénes tiszteletére. Szerk. Vadas Ferenc. Hild—Ybl Alapítvány. Budapest, 2004. 345-355. o.

Ha valaki folytatásokban akarja olvasni a történetet, ezt http://www.kozterkep.hu/~/13984/_triangulum_budapest_matrai_lajos_gyorgy_1884.html kövesse.