A pesti Vigadó főhomlokzatán látható hangszerszobrok sorozatából jobb felől nézve ez a negyedik, Szász Gyula Dob című műve. Talán a legexpresszívebb ábrázolás a hat közül; a női alak a jobb karjával körbefogott tányérdobot a válla fölé emeli, a mozdulat ily módon bizonyos mértékig a megszólaltatás extázisát vagy önfeledtségét, de legalább a ritmusát is magában foglalja.

Közismert tény, hogy Feszl Frigyes 1859-ben elkezdett és 1865 januárjában átadott épülete e néven és ugyanezen a helyen már a második: itt állt néhány évig, 1832-es megépítésétől 1849 márciusáig Pollack Mihály gyönyörű klasszicista Redoute-ja - ekkor azonban Hentzi császári tábornok Pest ostromakor a budai oldalon felállított ágyúival megsemmisítette a pesti Dunapart-sornak ezt az ékkövét. A pusztítás olyan mértékű volt, hogy egyszerűbbnek látszott új épületet emelni, mint a régit újjáépíteni. Érdekesség, hogy az épületet ugyanabban az évben avatták fel, mint az egy térrel északabbra lévő Akadémia székházát. Neve eredetileg nem ez volt: felmerült az Élvezde, Gyönyörde, Kedvlelde, Bájlak, Tivornya, Búfúdda, Üdvlelés név is, végül a Vigarda elnevezés mellett döntöttek, ami aztán Vigadóvá egyszerűsödött. De a korban nem minden névadás volt szerencsés: az egyesülő Pest-Buda-Óbudát például Honderűnek szerették volna elnevezni az egyik elképzelés szerint, míg Pulszky Ferenc rá nem világított, hogy a név francia átírásban 'az utcák szennyét' jelenti.

Kérdés azonban, hogy az új Vigadó tervezője, Feszl megérhette-e az általa már az eredeti terveken elképzelt, ám majdnem húsz éven át pénzhiány miatt halogatott főhomlokzati hangszerszobrok felállítását. A fennmaradt dokumentumok szerint az 1883 április-július között a Sóskúti Kőfaragó Rt. Aradi utcai telepén kifaragott mészkő szobrok átszállítását és a kiképzett konzolokon való elhelyezését Tierl Károly ácsmester darabonként 250 forintért vállalta (a mérnöki hivatal többektől kért árajánlatot a munkára). Az elvégzett munkáról Tierl benyújtott számláját a fővárosi mérnöki hivatal 1884. július 5-én terjesztette fel Budapest tanácsának. Feszl Frigyes élete 64. évében, 1884. július 27-én halt meg, a szobrok felállítását tehát biztosan megérte, és elképzelhető, hogy a szobrokat a homlokzaton még saját szemével láthatta.

Az utolsó előtti hangszerszobor: https://www.kozterkep.hu/~/14041/Tybia_Budapest_1884.html