Fieba József (Vértesszőlős, 1814 – ?) katolikus pap, Bánhida és Vértesszőlős plébánosa.
"Haynau 1849. július 1-jén kiáltványt adott ki, melyben rögtönítélő haditörvényszékkel fenyegetett meg mindenkit, aki a szabadságharcot szolgálta... A papoknak azt is bűnül rótták fel, ha a szószékről kihirdették a Habsburgok trónfosztását kimondó országgyűlési határozatot...
Ekkor kezdődött Fieba József és három társa (László József kocsi református lelkész, Győrfy Ferenc tatai tanító és Tóth Sándor oroszlányi jegyző) bujdosásának, elfogatásának és fogságának története. A kocsi református lelkész és a tatai tanító a császári csapatok elől menekült, és Bánhidán Fieba Józsefhez tértek be, aki szintén menekülni készült", de Vértesben elfogták őket. Július 11-én Nagyigmándra vitték a bilincsbe vert foglyokat és mindegyikre ötven botot vertek.
Pozsonyba a „Vízi-kaszárnyában”, "amely már megtelt politikai foglyokkal", raboskodott Fieba József és három társa 1849 novemberéig.
Fieba "három társát egymás után kiengedték, őt azonban titkos feljelentés alapján nyolcévi várfogságra ítélték, s Olmützbe szállították, ahol embertelen körülmények között tartották társaival együtt 1852-ig".
"Mind politikai, mind vallási szempontból művelt, szabad gondolkodású, tehetséges felvilágosult férfiú, aki bár tót származású, de testestül-lelkestül magyar érzelmű volt.”

---