Jobbról balra haladva elértünk a Pesti Vigadó homlokzati hangszerszobrai közül az utolsóhoz, a hatodikhoz, Donáth Gyula munkájához. Az egész sorozat geneziséről, a meghívásos pályázat részleteiről, a munka a hat szobrászművész közötti megosztásáról a nyitó darabnál, Stróbl Alajos szobránál http://www.kozterkep.hu/~/13968/_kymbala_budapest_strobl_alajos_1884.html részletekbe menően írtam, legelsősorban Nagy Ildikó 2004-ben megjelent kiváló tanulmányára alapozva (Nagy Ildikó: A pesti Vigadó szobrai és szobrászai. In: Romantikus kastély. Tanulmányok Komárik Dénes tiszteletére. Szerk. Vadas Ferenc. Hild—Ybl Alapítvány. Budapest, 2004. 345-355. o. Az írásnak tudomásom szerint nincsen idekapcsolható internetes változata.)

A két szélső szobor némiképp rendhagyó a közbülső négyhez képest. Egyrészt architekturális jelentőségük van, hiszen félig üvegablak elé, félig pedig az épület falazata elé kerültek - erre pedig szobrászati értelemben kétféleképpen reagálnak. Stróbl réztányérosa, ha nem is szorosan a többiek felé néz, tendenciaszerűen a közbülső nők tekintetének irányát imitálja. Donáth pánsíposa viszont kifelé néz, a kifaragásának és itteni elhelyezésének idejét tekintve már majdnem húsz éve az épületen ott álló, Alexy Károly faragta fríz felé tekint, jóformán társalgási-beszélgetős helyzetben van a frízen látható nőkkel. (A 4. és 5. képen, felnagyítva jól látható az, amit korábban már említettem: a fríz középső táncosnőjének bal lába mellett ott látható Alexy szignója és az 1863-as évszám.) Hozzájárul ehhez az oldottsághoz az a tény is, hogy Donáth zenésze az egyetlen a hat közül, aki hangszerét némaságra kárhoztatva, nyugvó helyzetben, nem játék közben vagy játékra előkészülve tartja a megörökített pillanatban. A korszak igen jellegzetes pánhellenizmusára jellemző (és ez a másrészt), hogy a két szélső férfi-alak mezítelen, a közbülső négy nő hozzájuk képest talpig felöltöztetett, s a férfiak ágyékát csupán az odavetetten ábrázolt, úgyszólván lágyan elsuhanó kendő fedi. A hat, külön-külön szobrász mintázta szobor, a belőlük létrejövő kompozíció és a millió kis részlet mind arról árulkodik, amiről a bevezetőben szóltam már: noha a meghívást és a kiválasztást körültekintő mérlegelés előzte meg, a művészi munkát Feszl Frigyes, a Vigadó tervezője és Vidéky János, a Fővárosi Képzőművészeti Bizottmány elnöke rendkívül szorosan felügyelte s az apró részletekre is mindvégig tekintettel irányította. Összetartozó kompozíció született, amelynek azonban mind a hat darabja egyedi, egymással nem összekeverhető művészi teljesítmény lett.

A történetnek még nincs teljesen vége, a kétszer két fríz a homlokzati kiképzés négy féloszlopán, továbbá az ugyanezen oszlopok tetején álló négy darab szobor a Vigadó párkányán futó fejszobrokhoz http://www.kozterkep.hu/~/10454/_a_pesti_vigado_felso_parkanyanak_fejszobrai_budapest_marschalko_janos_1865.html hasonlóan önálló műlapot kíván.