Talán a legszomorúbb József Attila szobor, melyet valaha láttam. A több évtizedes időjárás nyomai is meggyötörtté tették a költő arckifejezését.

A talapzat körüli, frissen betonozott terület lehet, hogy reményt fejez ki a szobor felújítására is.


József Attila a XX. századi magyar irodalom egyik tragikus sorsú költője. Lírájában elmélyült gondolatisággal idézi korának lényeges közéleti kérdéseit: a szabadság, a rend és az emberhez méltó teljes élet vágyát. Utolsó verseiben azonban a remény nélküliség, a kilátástalanság, a személyes élet lezárásának tudata fogalmazódik meg.
A költő szavait idézve:
„Szép a tavasz és szép az nyár is,
de szebb az ősz s legszebb a tél,
annak, ki tűzhelyet, családot
már végképp másoknak remél.”

A szobor ezt a tragikus sorsot hangsúlyozza.

József Attiláról: http://www.bibl.u-szeged.hu/exhib/ja/jozsef.html