Steinmetz Miklós 1913. október 4-én született Pécsen. Szülei a Tanácsköztársaság bukása után emigráltak. Számos országban megfordultak, míg 1932-ben a Szovjetunióba költöztek. Steinmetz itt került kapcsoltba a szovjet kommunista ifjúsági szervezettel, a Komszomollal. Részt vett a spanyol polgárháborúban, majd a II. világháború kitörésekor önként jelentkezett a Vörös Hadseregbe, ahol kapitányi rangot szerzett.
Amikor 1944 telén a II. ukrán hadseregcsoport körülzárta Budapestet, Steinmetz kapitány vitte követként azt az ultimátumot, amely megadásra szólította fel a fővárosban rekedt német és magyar csapatokat. Társaival délkeleti irányból közelítette meg a német állásokat, amikor autójukkal aknára futottak és életüket vesztették. A kommunista propaganda az első pillanattól fogva úgy állította be az eseményeket, hogy a parlamentert meggyilkolták: „1944. dec. 29-én mint parlamenter Vecsés határában gépkocsin a német vonalak felé tartott, amikor a fasiszták három társával együtt orvul lelőtték” – olvasható az Új Magyar Lexikonban.
„Fehér zászlós gépkocsijára a németek tüzet nyitottak. Steinmetz holttestét bajtársai kimentették a tűzvonalból, előbb az ecseri főtéren, majd a gyömrői katonasírok között temették el” – írja az Utcák, terek, emberek című 1973-ban megjelent kiadvány.

1946-ban a főváros vezetése úgy határozott, hogy méltó emléket állít az állítólag meggyilkolt parlamenternek. 1948 szeptemberében pályázatott írtak ki egy, Vecsés határában felállítandó emlékmű elkészítésére. A kiírást Kerényi Jenő nyerte, de nyílván a szovjet szakértők nyomására, Mikus Sándor kapott felkérést, aki mellesleg a bírálóbizottság tagja volt. Az emlékmű terveinek elkészítésében Vasziljev szovjet százados is részt vett. Az előkészületek részeként a gyömrői temetőben exhumálták Steinmetz kapitányt és áttemették a készülő emlékmű alapzatához.
Az emlékművet 1948. december 29-én avatták fel Budapest határánál. A rohammunkával készült emlékmű egy roskadozó, halálos sebet kapott katonát ábrázolt, kezében zászlóval, mögötte katonatársa állt, kezével megálljt parancsolva.

Az emlékművet az 56-os forradalom idején felrobbantották. A forradalom leverése után Mikus újra megbízást kapott a szobor elkészítésére, aki kihasználva a kínálkozó lehetőséget, a kétalakos kompozíció helyett, az Osztapenko-szoborhoz hasonló, egészalakos szobrot készített, amelyet 1958-ban állítottak fel.

http://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=6996
Avatás a "Híradóban":