Tuzson János honvédőrnagy a Kézdivásárhely közelében lévő Bélafalván született 1825-ben, majd a székely kisváros katonai nevelőintézetében tanult. 1842-ben mint hadfi szolgált a II. székely határőrezredben. 1848 augusztusában részt vett a délvidéki harcokban, októbertől hadnagyi, decembertől főhadnagyi rangot kapott. Hadtestével Brassóból kiűzték az orosz és osztrák csapatokat. Részt vett 1849 júl. 2-án a kökösi csatában (ahol Gábor Áron életét vesztette), júl. 5-én a Sepsiszentgyörgy melletti Eprestetői ütközetben. Augusztus 1-én hősiesen vette fel a harcot az orosz túlerővel szemben a Nyergestetőn, csapatával órákig feltartóztatták az ellenséges erőket, de végül a legalább tízszeres orosz-osztrák haderő nyomásának nem tudott ellenállni, főleg amikor megtudta, hogy seregét bekerítés fenyegeti.
Ahogy Sylveszter Lajos író fogalmaz: 'Nemcsak a szülőföldjét védte, nagy anyagi és emberáldozatokat vállalva, hanem a maga szabadsága mellett az egyetemes magyar szabadságot is. Ezzel vált a Nyergestető szabadságharcunk emlékezetének színterévé, szimbólummá'.
Tuzson Udvarhely irányába menekült maradék seregével, és végül Zsibónál esett fogságba augusztus 24-én.
Közlegényként besorolták a császári hadseregbe. Az 1867-es kiegyezés után honvédőrnagyi, 1873-ban pedig alezredesi rangot kapott. 1904-ben hunyt el Sepsiszentgyörgyön.
1999-ben szülőfalujának iskolája az ő nevét vette fel.

---