Csáth Géza, eredeti nevén dr.Brenner József 1887-ben született Szabadkán, 1919-ben halt meg Szabadka közelében.
Kosztolányi Dezső unokatestvére.
Csáth Géza a XX. század első évtizedében kibontakozó irodalmi modernség egyik legtehetségesebb képviselője. Az egyetemes magyar irodalomtörténet a Nyugat-nemzedék úttörő alkotói között tartja számon, a maga elődeit kereső jugoszláviai magyar irodalom pedig közeli ősét tiszteli benne.
Életműve összetett, ugyanakkor sok irányba tájékozódó, nyugtalan egyéniségre vall: egy személyben volt orvos, pszichoanalitikus, drámaíró, novellista, publicista, festett, zenélt, zenét szerzett és zenekritikát írt már középiskolás korában.

Az emléktáblát 2005. szeptember 8-án avatták fel a valamikori Füvészkert helyén a VIII. kerületi Balassa utcában, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika belső udvarán.
Az emléktáblán látható kottatöredék Weiner Leó egyik művéből való, Csáth Géza óhajára, ő ezt a fejfájára kívánta volna teteni.

Az első magyarországi Csáth Géza-emléktábla felállításának ötlete egy ifjú újságíró, Kéner Balázs áldozatos igyekezete révén valósulhatott meg. A művet, Marosits József szombathelyi szobrász- és grafikusművész alkotását, Tolnai Ottó vajdasági magyar író és Esterházy Péter avatták fel. Az avatóünnepség befejezéseként a szép számmal összegyűlt közönség a klinika kertjében fát ültetett Csáth Géza emlékére.

Csáth Géza holttestét a szabadkai temetőben helyezték el egy egyszerű sírba. A sír ma már nem található. Ám szellemének kútja, az agya – amit utolsó kívánság gyanánt a pesti klinikára szállítottak vizsgálatokra – a klinika kertjének földjébe került, jeltelen gödörbe. Ennek a különleges sírhelynek az emlékére avatták az emléktáblát.
A tábla abban a sarokban került elhelyezésre, amely felett a szobája volt,
és amely alatt a vizsgálatra beküldött agyvelejének maradványait eltemették.

Forrás: dr. Kramer Imre: A Csáth Géza-emléktábla

Ponticulus Hungaricus:Csáth Géza életrajza