A Cimitero Monumentale, Milánó temetője nem hagyományos értelemben vett temető. A helyszín szoborparkra hasonlít. A sírokon kész szoborkompozíciók vannak és a kripták sem hétköznapiak. Ebben a szabadtéri múzeumban híres családok, költők, iparmágnások nyugszanak. Köztük Angelo Motta is, a XX. század első évtizedének híres cukrásza, aki 1919-ben nyitotta meg első pékségét a jellegzetesen milánói péksüteménnyel, a Panettoneval.

A közhit úgy tartja, mintha a Motta-kripta alakja szándékosan és érdekes módon az olasz karácsonyi specialitás, a Panettone dobozára hasonlítana. Egyes művészettörténészek értelmezésében azonban a szardíniai ”nuraghe” kúp alakú kőépítményt idézi. Mások szerint az ősi tholosra utal.
Az építész Melchiorre Bega, a Domus folyóirat egyik szerkesztője, üzletek és nyilvános helyek hires lakberendezője.
Az 1939-ben épített sírboltot biellai durva gránit tömbök boritják. Előterében az oldalfalak mentén egymás felett magasodnak a vallási figurák által inspirált természetesnél nagyobb szobrok: Krisztus ('Cristo in ceppi', avagy 'Cristo flagellato'), Szent Ambrus, Szent Károly, a Szűzanya, Bölcs Salamon és Dávid. Az eredeti tervhez hűen sötét kristályüveg tükrözi vissza az alakokat.
A kriptát díszítő hat bronz szobor Giacomo Manzù alkotása. A megbízást 1943-ban kapta, felállításra 1952-ben kerültek.
Tudvalevő, hogy Manzù ezidőtájt alkotta a Szent Péter bazilika kapujának díszítő elemeit.
Megkapó a szintetikus struktura varázsa: a hat gyengéd, száraz, nyugtalanító alak kompozíciója a lombárd Scapigliatura, az avantgárd, a XX sz. modern művészetének örököse.
Úgyszintén Manzù műve a belül található ezüst oltár és az elefántcsont feszület.
A kripta mai (végleges) alakját 1971-ben kapta.

Méretek:
kripta: 5, 14 m alapon, 8 m magas
szobrok: 1.60 m

---