A közelmúltban két fontos dolog is történt az életemben. Két közösséghez is csatlakoztam egymást követő, viszonylag rövid időn belül.
Az egyik a Polcz Alain Emlékklub, a másik a Szoborlap. Polcz Alain volt a Hospice Mozgalom honosítója Magyarországon. Ha két dolog találkozik, egymást erősítik...

V. Majzik Mária Madonnája az óbudai Hospice házban, az un. Charles Dickens szobában lett elhelyezve. Az alkotó nyilatkozatának részlete:

'Homérosz eposzaiban az olimposzi istenek féltékenyek az emberekre azért, mert a halandóság értelmet, értéket, megismételhetetlenséget, hősiességet ad az emberi életnek. Ha megfeledkezünk a halálról, megfeledkezünk az életről is.... De ez a dombormű elsősorban olyan emberek számára készült, akik már – akár betegként, akár hozzátartozóként – a halál közelségébe kerültek, és nagyon fontos számukra, hogy el tudják fogadni azt, ami rájuk vár.

Az alkotáson egy anyaszerű vagy feleségszerű, megdöbbent arcú nőfigura látható, amely átölelve tart egy halott férfit. A halott arca ugyan sima, nyugodt, de nem engedi, hogy a néző bármi másra gondolhasson a megsemmisülésen kívül. – A két embert életében, halálában szeretet, testi-lelki összetartozás köti össze. Ez egyikük halálával sem múlik el. A szobrot templomablak-szerűen két ág fogja körül, melyből kisebb leveles ágak nőnek ki. Fölül látjuk, hogy egyikük ága már a fönti világba nőtt, már csak egy levél van rajta, többet nem hoz. A másik lassacskán követi, azon fölül még három levél nő. A szoborpár mögé kereszt alakjában növényi ornamentikára emlékeztető formájú mécsestartókat helyeztem el. Igyekeztem gazdag és pontos szimbólumrendszert alkalmazni.'

Forrás: http://www.mno.hu/portal/78836