A Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium épületét a Városligeti fasorra néző főbejárat két oldalán két, az iskola történetében két fontos történésnek emléket állító emlékpad is díszíti. Közülük a bal oldali tetszik klasszikusabbnak, hiszen ez az iskola egykori diákjának, Körmendi Frim Jenőnek a domborművét, egy mezítelen, ágyékán lepellel takart férfit ábrázoló műalkotást foglalja magába. '25 éves maturánk emlékére az 1905. évben végzettek' - szól a pad felirata, melynek érdekessége, hogy az 1905-ös volt az első évfolyam, mely a gimnázium épületének befejezése közben már itt érettségizett (ők még az evangélikusok Deák téri/Sütő utcai iskolaépületében kezdték meg tanulmányaikat). A dátumok különben kissé csalnak, az emlékpad felállítására nem 1930-ban, hanem kicsivel később, az 1932-33-as tanévben került sor, és mivel az iskola történetével foglalkozó dokumentumok így fogalmaznak, valószínűbbnek tűnik az 1933-as felállítási év.

Az emlékpad felett különben különösebb szobrászati hozzájárulást nem igénylő emléktábla kapott helyet, mely az iskola három diákjának, Wigner Jenőnek, Neumann Jánosnak és Harsányi Jánosnak, továbbá négy, kutatómunkát is végző tanáregyéniségnek, Hittrich Ödönnek, Mikola Sándornak, Rátz Lászlónak, illetve Renner Jánosnak állít emléket. Még érdekesebb, hogy a diákok közül a legfiatalabb, Harsányi János nem elsőként tanult szakmájában, a kémia kategóriájában kapta a Nobel-díjat (1942-től 44-ig édesapja zuglói patikájában okleveles gyógyszerészként dolgozott, a gimnáziumban leginkább tehát a kémiaórákon jeleskedhetett), hanem a közgazdaságiban.

Adalékként a mi szempontunkból rendkívül érdekes kis tanulmányt foglaltam ide, Vitális György írását, mely részletesen tárgyalja az épület építése és díszítése során felhasznált kőanyagok eredetét, köztük a két emlékpadét is.