A történet ellentmondásos. Tény: a szobor nincs az eredeti helyén. A 2004. év folyamán valaki, a szobor 'tulajdonosa' elszállította azt a világörökség részét képező, műemléknek nyilvánított egykori Pallaviccini palotából.

Előzmény: 1988-ban egy Kisszövetkezet felajánlotta, hogy ingyen felújítja a kutat. A 'tulajdonos' ezt nem akarta engedi azzal, hogy el akarja adni. A hír először Ráday Mihály városvédő műsorában jelent meg, majd egy újságcikkben a következő évben. Ráday Mihály kezdeményezte a Budapesti Műemlék-felügyelőség vezetőjénél, hogy a díszkutat helyezzék védelem alá.

Ennek az eljárásnak a kimenetele ismeretlen. Az akkori Műemlék-felügyelőség azóta rengeteg változáson esett át. Alig-alig akadna valaki, aki emlékszik. Bejegyzés mindenesetre nincs.
A mai Örökségvédelmi Hivatal három felügyelősége, ill. irodája /vagy képviselői/ nem teljesen egybe-esően értelmezik a kúttal történteket, egyáltalán a műemlék, a tartozék, ill. a műemlék-, műtárgy védelmének fogalmát. Mint ahogy máshogy értelmezi a mai jog is - pontosabban nem értelmezi. 'Joghézag.'

Szemelvény: érdeklődésemre kapott válasz részlete 'a kútszobor később, az egyik lakás tulajdonosának kezdeményezésére került felállításra'. Csak magamban kérdezem, tulajdonjog-e, ha 'kezdeményezem' a szobor visszaállítását?

Az utolsó menet: 2004-ben a ház közös képviselője bejelentette, hogy a szobrot elszállította a 'tulajdonos' - itt örökös. Csak remélem, tényszerű az összefoglalás, hiszen konkrétum kevés van. Az ügyben nyomozás is folyt a Rendőrség bevonásával. Nem tudni, ismert-e a szobor fellelhetősége.
Bírósági tárgyaláson nem marasztalták el a szobor elszállítóját, mivel a Ptk. nem értelmezi a műemlékhez tartozó tartozék fogalmát, pontosabban az Örökségvédelmi törvény sem fogalmazza meg. Ebből következően bűncselekményt nem állapítottak meg.

Vízy László, Terézváros egyik legjobb ismerője szintén kevéssé értékeli az egykori 'tulajdonos kezdeményezését'. Terézvárosi díszkutak című könyvében olvasható: '... úgy gondolom, hogy az az épület udvarának dísze, illetve a műemlék tartozéka. Ilyennek szerette az egykori tulajdonosa, Pallaviccini őrgróf. Ahová a tervező építész és szobrász megálmodta - oda való a szobor, nem máshová!'

Adalékok: A szobor témája több néven ismert, ill. több példány is készült belőle (kútszobor azonban csak egy!). Valószínűleg másolatok is találhatók. Pontosabban vannak jelzett és jelzés nélküli változatok - 80, ill. 83 cm magasság feltüntetésével.
Az eredeti gipsz szobor „ Megszorult faun” címen 1889-ben elnyerte az akkor elsőként kiadott és nagyra becsűlt Röck Szilárd díjat, ill. „jutalomdíjat”.

Autentikus információ szerint a bronz változat egy példánya a Nemzeti Galériában megtalálható. Mint ilyen – gondolom – az a példány védett.
Az interneten több hirdetés látható, ami szerint a szobor egy-egy példánya aukción szerepel. 2009-ben egy ilyen – bronz, 1909-ben készült /jelölt/ példány 4.8 millió forintért kelt el.

Köszönöm a KOH Nyilvántartási osztályának, hogy a szoborra vonatkozó adatokat és két fényképet kérésemre megküldte:
Róna József: Megszorult faun, 1909 (bronz, öntött, magasság: kb 80 cm)

Róna József könyvében (Egy magyar művész élete - 1929) 'Faun csapdában' néven is említi az akkor megkezdett /eredeti/ művet. Így ír: 'Az öreg faun nagyon illetlenül viselkedik az ölében ülő nimfával, aki jókedvében hosszú szakállát és fülét cincálja a faunnak'.
Később a szobor bronz változatát kiállítja Párizsban (a Salon kiállításon), ahol a 'Mention honorable' kitüntetésben részesült.

Forrás: lásd fenn,
Művészet, 10.évfolyam, 3.sz. http://www.mke.hu/lyka/10/097-158-tarsulat.htm