Hozzáférhető irodalomban nincs nyoma az igen elhanyagolt állapotban talált első világháborús (1914-1918) emlékműnek.
A romhalmazzá lett terméskő talapzaton álló csonka oszlopot és a talapzatán lévő mozaikdísz töredéket (ma már) a helybeliek sem háborús emlékműként, hanem római kori épületmaradványként ismerik (említik).

---

A közeljövőben rendeződhet az emlékmű sorsa. Óbuda-Békásmegyer Önkormányzatának képviselőtestülete ugyanis 2014-ben úgy határozott, hogy a 100. évfordulóra tekintettel – ha szükséges – felújítja a kerület I. világháborús emlékhelyeit, így ezt az 1928-ban emeltet is. Lásd: http://epa.oszk.hu/02400/02458/00169/pdf/EPA02458_obudaujsag_2014_03.pdf
Ismerőseimmel sikerült a mára már majdnem olvashatatlanná vált, három soros, kék alapon szürke betűkkel kirakott mozaik feliratát „megfejteni”:
1914 – 1918 / + ELESETT + / HŐSEINKNEK
Eredetileg egy kő támfallal körülvett domb tetején állt, de a későbbi árvízvédelmi feltöltések miatt ez már nem látható.
Történetéhez tudni kell, hogy a trianoni békeszerződés utáni rejtett hadrendben ez a műszaki zászlóalj a Folyamőrséghez tartozott s hivatalosan három árvízvédelmi (utász) századból állt. A parancsnokság elhelyezési körlete ugyan a mai Bem téri Radetzky laktanyában volt, de részei megtalálhatók voltak Óbudán, a Laktanya utcai Folyamőr Parancsnokság kaszárnyájában is. Az alakulat egyik gyakorlótere (hivatalos nevén: Honvéd utász és hidász vízi gyakorlótér) a hídépítő, rohamcsónak-, búvár- és egyéb kiképzési feladatokhoz az Óbudai-sziget ezen területén volt; nem véletlenül került tehát az emlékmű e helyre.