Gyermekkoromban, vidéki házainkban mindig volt cicánk. Öt testvérem közül három fiú. Nem emlékszem arra, hogy közülünk ült volna ebben a pózban valaha valaki, noha cicát tartottunk ölünkben mi is néhányszor.
Megértem. Ő egy műtermi fiú lusta kandúrral. A tarjáni szoborkataszter leányként tartja nyilván.
A tarjáni óvoda előkertjében 44 éve tartja ölében cicáját és közben naponta figyeli az érkező és távozó ovisokat. Eltűri, hogy azok kavics és fű cicaeledelt rakjanak az ölébe.
Elvégre ezért állították itt fel azokban a Tarjánt átépítő időkben a város vezetői Pató Róza alkotását. Jól tették.
Az én óvodáimban nem volt szobor.
Se cicás, se fiús.
A hiányát most pótolom.

Pató Rózáról és munkásságáról írták:
http://www.mno.hu/portal/323564